Mint a forró krumplit, úgy dobáljuk a gyerekeket

Hogyan lehetséges, hogy több mint egy évvel a kegyelmi botrány után, ha lehet, még kivéreztetettebbek a gyermekvédelem intézetei? Az állam ahelyett, hogy biztosította volna a megfelelő működést, csupán látszatintézkedéseket hozott. A kifogástalan életvitel vizsgálata alkalmatlannak bizonyult arra, hogy kiszűrje a gyerekeken élősködő csúcsragadozókat. Csak arra volt jó, hogy szakemberek sokaságát űzze el a pályáról. Akik még benne vannak, szigorú titoktartásra vannak kötelezve. Bercsák Nóra azonban már beszélhet. Ő már kiszállt. Drámai képet fest a helyzetről: a szegénységbe kódolt lecsúszásról, túltöltöttségről, kizsigerelt szociális munkásokról, jövőkép nélküli szociálpolitikáról és gyerekekről, akikről lemondott az állam, írja a VálaszOnline. 

– Tavaly ilyenkor még a fővárosi Területi Gyermekvédelmi Szakszolgálat (Tegyesz) Alföldi utcai befogadó otthonának vezetője volt. Szeptemberben járt volna le a megbízási szerződése és úgy tervezte, hogy újra pályázik az állásra. Miért döntött mégis másképp?

– Nem sokkal a kegyelmi ügy után – mivel vezető beosztásban voltam – át kellett esnem egy háromnapos pszichológiai alkalmassági vizsgálaton. Akkoriban azt lehetett hallani, lesz egy nagyobb bérrendezés, én pedig nagyon bíztam abban, hogy végre lesz miből felvennem olyan kollégákat, akikre nyugodt szívvel rábízhatom a gyerekeket, így alávetettem magam a procedúrának. Rétvári Bence akkori nyilatkozata, amelyben úgy fogalmazott, azért kell a vizsgálat, hogy kiszűrjék a bűnelkövetőket, mindannyiunknak nagyon rosszul esett. Ez egy 24 órás munka, nekem kora reggeltől estig, néha még éjjel is csörgött a telefonom olyan helyzetek miatt, amiket azonnal kezelni kellett. A gyermekfelügyelők nettó 270-290 ezer körül keresnek, és sokuk albérletben lakik. Ráadásul nem könnyű meló, és a váltott műszak pótlékját – 30-40 ezer forintot – csak akkor kapják meg, ha megfelelő arányban töltik ki ezeket egy hónapban, ha vállalják, hogy össze-vissza rángatják őket a beosztás szerint. Az ő szerepük meghatározó a munkánkban, és rettentő fontos lenne, hogy megbecsültséget kapjanak. Meg persze az is, hogy minél jobb személyiségeket lehessen felvenni ezekre a pozíciókra, olyanokat, akik képesek humorral, kellő határozottsággal fellépni és nem kizárólag büntetéssel, jutalmazással fegyelmeznek. Mindezek fényében elképesztő volt, hogy abban a helyzetben, amiben dolgozni kényszerültünk, még ezt is el kellett viselnünk. Viszont abban bíztam, hogy most végre felfigyelnek a munkánkra, hogy meghallják a vészjelzéseinket és talán jó irányba tudjuk fordítani a magyar gyermekvédelmet. Aztán semmi nem történt.

– A nevelőszülők hiányára hivatkozik a kormányzat a kórházban hagyott újszülöttek esetében is. Hogy történhetett meg, hogy többszáz gyerek rekedt bent tavaly? Mi lesz a következménye annak, hogy sokan még most is kórházban nevelkednek?

– Ez a szociálpolitika csődje. Annál, hogy a kórházakban nevelik fel őket, még az is sokkal jobb lenne, ha különleges gyermekotthonokba tennék őket, amik elvileg már nem is létezhetnének, hiszen ennek a korosztálynak ugye nevelőszülőknél kellene nevelkednie. Ezekben a gyermekotthonokban legalább a gondozó egész nap azzal a 8-10 gyerekkel van, akik a csoporthoz tartoznak, míg a kórházban hagyott gyerekeknek nincs felelőse, lényegében mindenki felelős értük és mindig más arcok hajolnak föléjük. Nyilván ez is jobb a semminél, mert néha legalább kapnak egy-egy mosolyt, de az biztos, hogy a sírást elfelejthetik, mert nem fognak rá választ kapni. Akkor foglalkoznak velük, amikor valaki ráér, nem akkor, amikor nekik lenne szükségük erre. A kórházban rekedt gyerekek ezek alatt a hetek, hónapok alatt veszítik el az esélyét annak, hogy valaha egy normális felnőtt életet éljenek. 

– Mi az oka annak, hogy nincs elég nevelőszülő?

– Valószínűleg az, hogy nagyon karcsú pénzért dolgoznak, az alapdíj összege 2025-ben 87 240 forint Kiegészítő díja, havonta, gyerekenként 58 160 forint. Ez az összeg nagyon kevés, ha figyelembe vesszük, hogy a traumatizált gyerekeknek ugyanúgy – sőt, talán még inkább – szüksége lenne különórákra, fejlesztésre, vagy akár gyermekpszichiátriai ellátásra, mint a többinek. Ha lelkiismeretes a nevelőszülő, akkor, akárcsak egy normál családban, megpróbál igénybe venni fizetős szolgáltatásokat is, hogy a gyerek időben jusson ellátáshoz. Vannak szuper jó nevelőszülők, de körülbelül a kétharmaduk az 5000 fő alatti településekről kerül ki, ami azért megrázó, mert pont ezeken a településeken nincs kiépülve megfelelő támogató rendszer, amely szükséges lenne ahhoz, hogy ezeknek a gyerekeknek a sérüléseiket gyógyítsák, elmaradásaikat bepótolják.

A teljes interjú a valaszonline.hu-n olvasható.