Mire jó az ecetes zokni? Az orvos válaszol

Hihetetlen, de még mindig le kell írni: nem, a lázat nem ecetes zoknival vagy homlokra helyezett darált mákkal kell csillapítani. Sőt általában nincs is szükség lázcsillapításra. Az orvosok szerint a magyar lakosság körében még mindig rengeteg babona és tévhit kering. De ez nem is csoda, hiszen a hazai iskolák az egészségügyi ismeretek alapjaiba sem vezetik be a diákjaikat. Figyelem: a Google nem helyettesíti az orvosi diagnózist - olvasható az mno.hu portálon.

– Találkoztam olyan anyukával, aki a hagyományos, hosszú és keskeny hőmérővel próbálta megmérni a kisded testhőmérsékletét, méghozzá úgy, hogy a fülébe tolta. Fogalmam sincs, hogy juthatott ez eszébe, de nagy szerencse, hogy a dobhártyáját nem lyukasztotta ki, és nem okozott nagyobb bajt – emlékszik vissza egy közelmúltbeli esetre Novák Hunor orvos. Mint elmondja, az egyik legalapvetőbb problémát a lázcsillapítás jelenti: a többség ismerete ezzel kapcsolatban nagyon hiányos vagy téves. Példaként a lázfóbiát hozza föl, ami létező jelenség: gyakori, hogy szülők amiatt rohannak be az ügyeletre, mert gyerekük egy órája lázas. Pedig még a magas láz sem okoz semmiféle kárt, egyértelműen segíti a gyógyulást, éppen ezért csak rossz közérzet esetén javasolt lázcsillapító használata.

A borostyánnyaklánc szintén klasszikus példája a téves közhiedelmeknek. A szülők ezt azért akasztják a gyerekük nyakába, hogy fájdalom nélkül essen át a fogzáson. Csakhogy a láncok nem borostyánból készülnek, hanem szinte kivétel nélkül szintetikus hamisítványok. Persze hatásuk akkor sem lenne, ha valódi borostyánból lennének. Novák Hunor beszámol olyan esetről is, amikor a gyerek nyakát már véraláfutásosra szorította egy ilyen nyaklánc, de a szülők még ekkor sem akarták eltávolítani.

– Úgy gondolom, ebben nekünk is nagy felelősségünk van, sokan ugyanis azért fordulnak el a hagyományos orvoslástól, mert a szakemberek nem kommunikálnak megfelelően. Nem egyenrangú félként kezelik a pácienseket, indokolatlanul használnak például latin kifejezéseket. Ez azért probléma, mert a világ kinyílt, ma már nem a háziorvos az egyetlen elérhető forrás. Az emberek nagyon könnyen gyűjtenek egészségügyi tanácsokat máshonnan is – emeli ki Novák Hunor, aki emiatt gondolja úgy, hogy az orvosoknak amellett, hogy közérthetően kell beszélniük, használniuk kell a modern kommunikációs csatornákat, közösségi portálokat, valamilyen szinten még a bulvármédiát is. Ha ugyanis ezt nem teszik meg, akkor ezeken a csatornákon más információk fognak özönleni az emberek felé. Emellett az iskolai tananyagokba is jobban bele kellene csempészni az egészségügyi ismereteket.

Az egészségügyi ismeretek hiánya nem csak azért gond, mert a betegek sokszor már a panaszokat sem tudják megfogalmazni, hanem amiatt is, mert könnyen elhisznek valótlanságokat. Például eleve úgy mennek a rendelőkbe, hogy előtte már hetekig internetes oldalakon olvasgatnak, tüneteik alapján gyakorlatilag fölállítják betegségük diagnózisát. Ennek a következménye viszont gyakran az, hogy már a panaszokat is az olvasmányok alapján írják le, a vélt betegség tüneteit felnagyítják, az egyéb problémákat meg sem említik. Ezáltal pedig akaratlanul is félretájékoztatják az orvost.

Hasonló problémákkal szembesül Éger István, a Magyar Orvosi Kamara elnöke, aki háziorvosként és mentőorvosként is dolgozik. Ő a gondok okát a képzési rendszerben látja, abban, hogy használható egészségügyi ismereteket gyakorlatilag sehol nem tanítanak. – Komoly probléma, hogy itthon még mindig nem szerepel az alaptantervben az egészségügyi ismeretek oktatása – mondja, majd hozzáteszi, hogy alig képzünk egészségtantanárokat, egyedül a Pécsi Tudományegyetemre jelentkezhet az, aki ilyesmit szeretne hallgatni.

– A jelenlegi helyzetre tökéletesen igaz az a mondás, mely szerint közös lónak túros a háta. Abból ugyanis csak a baj van, hogy nincs külön tárcánk. Az államtitkárságok önálló várként működnek, nincs köztük párbeszéd, senki nem kényszeríti őket arra, hogy egy asztalhoz üljenek, és átbeszéljék a fontos ügyeket.