A telomerek hosszából a sejt korára és várható élettartamára is lehet következtetni.
Általánosságban kijelenthető, hogy nem az életkor növekedése járul hozzá számottevően a világ túlnépesedéséhez, hanem inkább a szegény, fejlődő országok problémái, amelyeken globális összefogással kellene segíteni - hangsúlyozta a Magyar Primer Prevenciós Egyesület tanácskozásán Elizabeth Blackburn, az öregedés folyamatait kutató ausztrál Nobel-díjas kutató. Az egészségben korosodás tudománya néven rendezett fórum hosszú évek óta San Franciscóban dolgozó díszvendége két kollégájával, Carol W. Greiderrel és Jack W. Szostakkal az öregedéssel kapcsolatban lévő, kromoszómákat védő DNS-szálak, a telomerek és a telomeráz enzim felfedezéséért részesült 2009-ben orvosi Nobel-díjban.
A nem beavatottak számára úgy magyarázza el ezt a Nobel-díjat érő felfedezést, hogy amiképp a cipőfűző végén levő kis zárórész biztosítja, hogy a fűző ne bomoljon fel, úgy védik a telomerek, ezek a DNS-szál végén ülő ismétlődő rövid szakaszok osztódó sejtjeinkben a DNS épségét. Ép DNS nélkül pedig egészséges sejtekről, egészséges szervezetről nem beszélhetünk.
A kutatási eredmények azt bizonyították, hogy a telomerek hosszából a sejt korára és várható élettartamára is lehet következtetni, azaz találtak egy olyan faktort, ami szoros kapcsolatban van az öregedéssel. Az öregedés, főként annak milyensége pedig igen nagy probléma. Mert igaz ugyan, hogy a világ egyik jelentős gondja a túlnépesedés, az európai, köztük a magyar népszámlálási adatok azonban a népesség fogyásáról, ezzel párhuzamosan a társadalom fokozott elöregedéséről szólnak, miközben a várható átlagos élettartam meghosszabbodik.
Vajon ez a két gond, az elöregedés és a jelenleg ezzel járó, a krónikus betegségek kezelése miatt a társadalomra hatalmas terheket rovó egészségügyi ellátás a fejlett országokban, és a túlnépesedés, alultápláltság miatti idő előtti halálozás a harmadik világban csak egy újabb ok az amúgy is meglevő feszültségek növelésére? Elizabeth Blackburn, aki az öregedés biológiai folyamatait sejt-, sőt molekulaszinten kutatják és részben már fel is tárták, nem így gondolja. Természetesen a tudomány felől közelíti a kérdést, hiszen megoldást is ez nyújthat.