Mit ér a gyógyvíz, ha magyar?

Bár az Új Széchenyi-terv gazdaságunk kitörési pontjaként tartja számon a hazai termálvizekben rejlő lehetőségeket, a terület sem orvosi, sem turisztikai szempontból nincs jól kihasználva. Pedig ha a balneológiával foglalkozó szakemberek kutatásaira több pénz jutna, a terület igazi húzóágazattá válhatna, hungarikumnak számító terápiáink pedig világhírűek lehetnének – vélekedik Bender Tamás egyetemi tanár, reumatológus szakorvos, a Magyar Balneológiai Egyesület alelnöke, aki a gyógyvizek sokrétű alkalmazási lehetőségéről és az első balneológiai képzések megjelenéséről beszélt a Magyar Nemzetnek. Kiderült: a gyógyfürdő-szolgáltatások tb-támogatására az egészségbiztosító is egyre kevesebbet költ – írja az mno.hu portálja.

A terápiák eredményeit mindenki elismeri, ám súlyos gond, hogy a támogatás általában kimerül a hangzatos dicsérő szavakban, holott az ágazat fejlesztéséhez folyamatosan orvosi vizsgálatokat, kutatásokat kell végezni, tanulmányokban publikálni az eredményeket, ami mind-mind pénz. Csak akkor jön ide a külföldi, és akkor támogat az egészségbiztosító, ha modern eljárásokkal bizonyítottuk, hogy az adott terápia tényleg jó valamire – mutatott rá a szakorvos.

A vizsgálatok elvégzéséhez egyébként nincs szükség horribilis összegekre, van, hogy néhány százezer forint elég, csakhogy nehéz rávenni az egyébként is a megélhetésükért küzdő fiatal orvosokat, hogy a saját zsebükből vásárolják meg a reagenseket, fizessék ki a matematikust, a statisztikust, vagy épp az eredmények külföldi népszerűsítésében közreműködő szakfordítót.

Mégis ezt kell tennünk, mert sajnos az utóbbi hat-hét évben semmilyen támogatást nem kaptunk a kutatásokhoz. Se kormányzattól, se a turisztika oldaláról, de még csak pályázatokat sem találunk ebben a témában – emelte ki Bender Tamás, hozzátéve azt is, a korábban létrehozott balneológiai kutatóalapítványt és kutatóintézetet egyaránt fel kellett számolni a bevételek hiánya miatt.