Jobb lenne, ha terápia helyett a megelőzést vagy a gyógyulást díjazná a rendszer?
2030-ig 1,4 milliárd fővel nő a 60 év feletti emberek száma a világon. Az egészségügyi ellátórendszer világszerte nehezen tartja a lépést ezzel a változással, hiszen az idősek körében nagyságrendekkel több a terápiát vagy ápolást igénylő ember. Egyszerre több összefüggő, vagy egymástól független betegségben szenvednek, ami már önmagában is megterheli az ellátórendszert, írja a Portfolio.
Ráadásul a betegségekről egyre többet tudunk, a lehetséges terápiák pedig egyre inkább specializáltak, így az egyes gyógyszeres megoldásokba fektetett sok milliárd dollárnyi fejlesztési költség egyre kevesebb betegen kell megtérüljön. Ez pedig az árak emelkedésével jár, így lehetséges az is, hogy egyes nagyon hatékony és innovatív onkológiai gyógyszerek akár sok milliós költséget is jelenthetnek terápiánként egy betegnek.
Mindez azt jelenti, hogy az egészségügyi ellátás fejlődése egyben forrása is legnagyobb problémáinak, mégpedig az elöregedésnek és a drágulásnak. Szerencsére a jelek szerint a digitalizációnak köszönhetően lehetséges kiszállni az egyébként öngerjesztő spirálból, a gyorsan emelkedő várható élettartamból fakadó negatív trendek megfordíthatóak.
A megoldás az eredmény központú finanszírozás lehet, ahol már a prevenciót is lehet díjazni. A szakma általános véleménye szerint az eredmény szemléletű finanszírozás elkerülhetetlen, de eddig nehezen megvalósítható volt, ma viszont már egyre inkább lehetővé teszi a technikai fejlődés.
Jelenleg a finanszírozás a világon mindenütt terápia centrikus, ami azt jelenti, hogy létezik az állam, vagy a magánbiztosító által elfogadott terápiáknak és beavatkozásoknak egy köre, amit a finanszírozók hatékonynak vélnek, "befogadnak", amihez egy árat rendelnek, és az, illetve annak egy méltányos részét kifizetik.
Ezzel szemben áll az eredménycentrikus rendszer, ami azt jelenti, hogy a finanszírozó akkor fizet, ha a beteg gyógyultan távozik, vagy egyáltalán nem is lesz beteg. Ez a logikai fordulat az összes szereplőt (orvos, gyógyszergyár, beteg és mindenki más) ösztönzi, hogy a lehető leghatékonyabb terápiát, a lehető legjobb módon alkalmazzák. Az nagyjából világos, hogy megfelelő minőségű adatokat alkalmazva, mindez hogyan eredményezhet megtakarítást mondjuk Magyarországon, ahol még mindig gyakran indokolatlanul sokáig bent tartják a betegeket a kórházak. Azonban még ezen az úton is nagyon sok kérdést kell megválaszolni, és sok ellenállást kell legyőzni, ez nem egy egyszerűen átkapcsolható állapot.
A teljes cikk a portálon olvasható.