Mit jelent az ország számára ötszázezer ember?

Mit is jelent az ország számára az a közel ötszázezer ember, aki az elmúlt években döntött úgy, hogy külföldön vállal munkát? Drámát – vágnám rá röviden, de az ennél érthetőbb válaszért vissza kell menni az időben. Az uniós csatlakozáskor kevéssé vetettünk számot, hogy mindez együtt járhat a magyar munkavállalók Nyugatra áramlásával. Pedig a képlet tiszta volt. Az EU négy alapelve: a tőke, a szolgáltatások, az áruk és a személyek szabad áramlása a közösség határain belül. Ez sokkal inkább volt napi realitás, mint a „bécsi kávéház nyitásának" lehetősége, ami az uniós reklámkampány legbutább üzenete maradt. Sokáig nem indultak meg a magyarok, amit csak részben magyarázott, hogy több országban – Németországban és Ausztriában – átmenetileg korlátozták az újonnan csatlakozott országok polgárainak ottani munkavállalását – írja Bod Péter publicista a Népszava – online oldalán.

A helyzet differenciáltságát mutatta, hogy a lengyelek és a románok már akkor százezres számban kerestek és találtak munkát Nyugat-Európában. Az előbbiek Nagy-Britanniában, az utóbbiak leginkább Spanyol- és Olaszországban.

Magyarországon a Bokros-csomag megteremtette a gazdaság számára azt a fejlődési pályát, amely az egyenletes növekedés alapjait rögzítette. A rendszerváltást követő évek brutális sokkja után (eltűnt másfél millió munkahely, ezerszámra zártak be, szűntek meg cégek és vállalatok) a halvány remény is remény volt. Az 1996-1997-es évek fordulópontot jelentettek, mert nőtt a GDP, a munkahelyek száma, a reálkereset és emelkedett a fogyasztás. A növekedés vitorláit dagasztotta, hogy soha nem látott nagyságrendben érkezett a működőtőke Magyarországra, multinacionális (és annál kisebb) cégek egész sora látott komoly fantáziát hazánkban. A gazdasági felzárkózás megvalósítható forgatókönyvnek tűnt, még akkor is, ha az uniós csatlakozás környékén az olyan túlzottan derűlátó jóslatok születtek, amilyen az egykori SZDSZ-es gazdasági miniszterhez köthető.

A kocka idehaza is nagyot fordult. A gazdaság 2006-tól lejtmenetbe került, a 2008-as világgazdasági válság egy minden értelemben legyengült országot vágott gyomorszájon. De ez csak a vég kezdete volt, mert a populizmus mérgező injekcióit Orbán igazán ekkor kezdte befecskendeni Magyarország testébe. Mindennek nem kizárólag politikai következményei lettek, bár önmagukban azok is súlyosak volnának. Hazánkban felütötte a fejét a „menekülési ösztön". Hirtelen tízezrek döntöttek úgy, hogy nem idehaza keresik a boldogulásukat.

A teljes cikk a portálon olvasható!