Az orvosi gyakorlatnak része a betegtájékoztatás; az más kérdés, hogy erre rettenetesen kevés az idő és a lehetőség az ellátóhelyeken.
A depresszió népbetegség – mondja Rihmer Zoltán Széchenyi-díjas professzor, pszichiáter, neurológus és farmakológus szakorvos, aki maga is több mint négy évtizeden át foglalkozott depressziós, hangulatzavaros és szuicid szándékú (öngyilkossággal próbálkozó) páciensekkel. Számára természetes, hogy nemcsak a betegségről, hanem a gyógyszerek működéséről is beszél, és bár ezek a gyógyszerek természetesen akkor is hatnak, ha a páciens nem ismeri a hatásmechanizmusukat, sem a magyarországi, sem a globális gyakorlatban nem elterjedt, hogy a kliensek tudnák, mi történik velük, amikor elfogadják a gyógyszeres terápiát, írja a Qubit.
Az orvosi gyakorlatnak egyébként része a betegtájékoztatás; az más kérdés, hogy erre rettenetesen kevés az idő és a lehetőség az ellátóhelyeken. Többnyire elég magyarázat az, hogy az antidepresszánsok különböző fajtái különböző módon állatják helyre a depresszió hátterében meghúzódó agyi anyagycserezavart, pontosabban növelik a a szerotonin, a noradrenalin vagy a dopamin mennyiségét az agy megfelelő területeiben. Viszont azok a páciensek, akik ennél többet szeretnének tudni, a rendelőben csak szűkszavú tájékoztatást kaphatnak.
Fontos, hogy ne csak az orvosok, hanem a betegekkel kapcsolatba kerülő szakemberek, illetve maguk a páciensek is értsék, hogy mivel jár a gyógyszerszedés, és milyen folyamatok zajlanak le az agyban ezek hatására. Ezért fontos a háziorvosok tájékoztatása is, hiszen ők azok, akik kapuőrként irányíthatják tovább az érintetteket a megfelelő szakrendelésekre. Ehhez viszont nagy szükség van arra, hogy a depressziót betegségnek tekintse a társadalom, megértse, hogy az érintettek segítségre szorulnak, és hogy a depresszió gyógyítható – Rihmer szerint ezzel számos további szövődmény és öngyilkosság is megakadályozható lenne.
A teljes cikk a Qubit portálján olvasható.