MKSZ elnök: itt az eszköz, ami a vidéki kórházakat megmentheti

A magyar egészségügynek hatalmas eredményei vannak, ezt szeretném hangsúlyosabbá tenni – fogalmazott az Indexnek a Magyar Kórházszövetség (MKSZ) XXXVII. kongresszusán megválasztott elnöke. Tóth Gábor a Bajai Szent Rókus Kórház főigazgató-főorvosaként több mint három évtizedes vezetői tapasztalattal rendelkező urológus szakorvos, aki a saját kórháza eredményei és gondjai mellett arról is beszélt, hogy mi ma a magyar kórházak legnagyobb problémája és megoldást jelenthet-e a rekordméretű adósságokra az új finanszírozási modell.

Meglepte, hogy Önt választották a mátraházi kongresszuson a Magyar Kórházszövetség új elnökének?

Kicsit igen, kicsit nem. Az elnökségben már négy ciklust eltöltöttem, így a szövetség munkájában régóta részt veszek, ezért benne volt a levegőben, hogy esetleg rám esik a választás. Örültem neki, nem tagadom. Úgy gondolom, szakmai elismerés, hogy a magyar kórházakat összefogó szervezet, a kórházigazgatók által engem arra alkalmasnak ítélt arra, hogy vezetőjükké válasszanak. Hálás vagyok bizalmukért és támogatásukért. (...)

Az egészségfejlesztő kórházprogramot is szeretné továbbvinni, annál is inkább, mert mint a Bethesda konferenciáján elhangzott, az egészségünkért dolgozók egészsége a legrosszabb. Hogyan lépnének ebben előre?

A kórházszövetségnél már felmerült, hogyan dolgozhatnak olyanok az egészségünkért, akik maguk is számos betegséggel küzdenek. Az, hogy jó példával járjunk élen, csak egy dolog, a másik, ha marad ez a helyzet, az hamarosan komoly humánerőforrás-gondokat eredményez. Az egészségügynek a saját dolgozóit meg kell becsülni, és vigyázni is kell rájuk. Ennek érdekében egészségfejlesztő programokat szervezünk, amely részben a táplálkozással, részben a mozgással van összefüggésben, sportnapokat rendezünk, sporteszközöket vásárolunk támogatásokból. Az ebben részt vevő kórházaknál a dolgozók részére a mentális támogatás érdekében van egy anonim vonal, ahol pszichiáter kollégákkal lehet beszélni.

Ez a belső feszültségek, frusztráció leküzdésére is alkalmas? A visszajelzések szerint ez összefüggésben áll azzal, hogy sok beteg nehezményezi a kommunikáció nem megfelelő minőségét. Erre vonatkozóan kórházszövetségi szinten tesznek lépéseket?

Az Országos Kórházi Főigazgatóság erre kommunikációs programot is indított, közlésük szerint ezt majd az orvosokra is szeretnék kiterjeszteni. A kórházszövetség ezt a kezdeményezést üdvözli. Megváltozott a betegek hozzáállása sok szempontból, internetes tájékozódást követően kérdeznek, sokszor téves információik vannak. Az egészségfejlesztő kórházprogramban épp ezért betegedukációra vonatkozó elemek is vannak. Az Egészségfejlesztő Irodák is ezt a célt szolgálják. Mi magunk is kampányszerű szűréseket szervezünk, de döntő többségében azok jönnek, akik egészségtudatosak. Nehéz új embereket bevonzani.

Az MKSZ leköszönő elnöke korábban azt nyilatkozta lapunknak, hogy a kórházi adósságokkal együtt kell élni. Ön szerint az új finanszírozási modell vagy az idén kiutalt 150 milliárd forintos pluszforrás megoldást jelenthet erre? A tolerálható adósság mértékét tartja a bajai kórház? Nem nehezíti a helyzetet, hogy már a kifizetések háromnegyedét a bérköltségek teszik ki?

Már látjuk, hogy a többletforrás segítséget jelent, ugyan ennek harmadát élelmezésre kell fordítanunk, de korábban ezt az összfinanszírozásból az intézmények maguk fizették. A tolerálható adósságot a tavalyi év gazdálkodásából vetítették ki az intézményekre, mi kicsit lábon lőttük magunkat azzal, hogy jól gazdálkodtunk, így nálunk alacsonyabb ez a limit, de bőven a határon belül vagyunk. Máshol is küzdenek a kórházi adósságokkal Európában, ott, ahol Magyarországhoz hasonlóan utólagos finanszírozással működnek az intézmények. Nehéz az egészségügyet beárazni, mert újabb és újabb eszközök, terápiák eljárások jelennek meg, nincs az a pénz, amit nem lehetne erre elkölteni.

Szintén problémát jelent, hogy az egészségügyben az infláció nagyobb, mint a lakossági, és ezt nem mindig követi a finanszírozás. Azzal együtt kell élni az intézményeknek, hogy a béremelések miatt a kiadásokban a mozgástér szűkült, ugyanakkor az igazgatók mindent megtesznek, hogy az általuk vezetett intézmény megőrizze a pénzügyi egyensúlyát.

Továbbiak a teljes interjúban