Most vagy soha hangulat az egészségügyben

Takács Péter: most olyan dolgokat lehet meglépni, amiket a szakma elfogad, a társadalom igényel és politikai támogatás is van mögötte.

Teljesítményhez és munkaterheléshez kötné az orvosi béremelés harmadik lépcsőjét az egészségügyi államtitkár. A Mandiner készített interjút Takács Péter egészségügyért felelős államtitkárral az átalakításról, a kórházi adósságokról és várólistákról.

Sosem hálás feladat egészségügyi államtitkárnak lenni, különösen nem a covidjárványt követően, a háború okozta válság idején. Miért vállalta el?

Nem értek egyet, ez nagyon szép feladat. Persze kell hozzá, hogy az ember végigjárja a szamárlétrát, ezt én megtettem. Pintér Sándor – akivel az Országos Kórházi Főigazgatóság főigazgató-helyetteseként kezdtem dolgozni – három nappal a kinevezésem előtt közölte szándékát, egy percig nem volt bennem kétség, hogy belevágjak-e. Azt érzem, nagyjából minden összeállt az egészségügy körül, amire a rendszerváltás óta várunk. Most olyan dolgokat lehet meglépni, amiket a szakma elfogad, a társadalom igényel, és politikai támogatás is van mögötte. Most vagy soha hangulat van.

Mit gondol, miért önt választotta a belügyminiszter erre a feladatra?

Tíz éve vagyok a közigazgatásban, ahol sokszor jellemző a klasszikus bürokrácia: amit nem nagyon szeretünk, eltoljuk magunktól. Így van ez a problémamegoldással is, inkább leírjuk, miért nem lehet valamit megvalósítani, mint hogy megoldanánk. Rám ez sosem volt jellemző. Valószínűleg, de legalábbis remélem, a miniszter erre figyelt fel a másfél évnyi közös munka során. Jó benyomást tehetett rá, hogy vállalom a felelősséget. A jelmondatom: a siker közös, a felelősség az enyém – így megyünk előre.

Úgy tűnik, jelentős bizalmi tőkével indul.

Aki az elmúlt tíz évben velem dolgozott, láthatta, nem félek fölvállalni döntéseket. Ahogy kérdezni sem félek. Emellett törekszem magam köré gyűjteni megalapozott szaktudású, nagy tapasztalatú embereket. Az engem segítő csapattal tíz éve együtt mozgok a közigazgatásban, vakon megbízom a véleményében. A bizalmi tőke nem feltétlenül a személyemnek, inkább a csapatmunkánknak köszönhető. Nem vagyok híve a spanyolviasz újra és újra feltalálásának: az utóbbi húsz évben kiváló elméleti munkák születtek arról, mit kellene kezdeni a magyar egészségüggyel. A leírtak gyakorlatba ültetése a misszióm. Elmentünk a gólvonalig, ott pattog a labda, be kell lőni.

A teljes interjú a Mandiner portálján olvasható.