Mutatjuk az orvosi műhibaperek rekord kártérítési összegeit

Egy tíz centiméteres daganatot nem vettek észre, máskor egy altatószer hatására a beteg teste felmelegedett, amelynek következményeként két ember meghalt. A legnagyobb odafigyelés és hozzáértés szükséges az orvosi munkához, ám egyes esetekben gondatlanul járnak el az orvosok, mulasztás történik, így bekövetkezik a legnagyobb fájdalom; a beteg meghal vagy élete végéig maradandó következményekkel kell szembenéznie. Az orvosi műhibaperekről, rekordkártérítésekről, büntetőjogi felelősségről az Index kérdezte dr. Varga-Orvos Zoltán, orvos-ügyvéd, egészségügyi szakjogászt.

„Az orvosi műhibaperek a legnehezebb ügyszakok közé tartoznak, amelyek speciális ügyek” – hangsúlyozta dr. Varga-Orvos Zoltán orvos-ügyvéd, aki szerint az orvosi műhibaperek kimenetele sok esetben nüanszokon múlik. Dr. Varga-Orvos Zoltán orvosi, jogi, egészségügyi szakjogász-képesítéssel rendelkezik a kezdetektől orvosi műhibaperekkel foglalkozik, elmondása alapján a tét nagy, a károsult igazsága, az egészségügy becsülete, évente több mint száz perben, több mint kétmilliárd forint.

,,A három tipikus orvosi műhiba a diagnosztikus tévedés, a tájékoztatási hiba és a kezelési hiba, de az egészségügyi szolgáltató terhére esik a személyi-tárgyi feltételek biztosításának hiánya vagy a szervezési hiba is” – mondta el a lapnak az egészségügyi szakjogász.

A kártérítést igénylők elsősorban peren kívül szeretnének megegyezni, de egyezségre leginkább 15 millió forintig van lehetőség (havi járadékfizetés nélkül), amelynek hátterében az áll, hogy ilyen esetben az egészségügyi szolgáltatók helyett a kártérítés nagy részét a felelősségbiztosító fizeti – mutatott rá.  

2007 óta nagyságrendileg harminc klasszikus orvosi műhiba miatti büntetőeljárás ért bírósági szakba, azaz született az ügyben első-, másod-, ritkán harmadfokú és felülvizsgálati körülbelül 80 darab ítélet. A szakjogász szerint a harminc ügy nem egy statisztikai sokaság, ebből messzemenő következtetéseket nem lehet levonni.

Azért az kijelenthető, hogy a gyakoriság radikálisan nem nő és nem csökken – fogalmazott Varga-Orvos Zoltán.

Továbbiak a teljes cikkben