A Bács-Kiskun megyei kórház főigazgatóját a napokban választották meg három évre a Magyar Kórházszövetség elnökének, a
baon.hu portálja vele beszélgetett.
– Meglepetésként érte a kórházszövetségi megbízatás, vagy azért lehetett rá számítani?
– Azt tudni kell, hogy a kórházszövetségnél eddig olyan rendszer működött, hogy a jelenlegi elnök mellé mindig megválasztották a következő elnököt is. Viszont a társasági törvény úgy változik, hogy egy szervezetnek egyszerre csak egy elnöke lehet. Éppen emiatt előre kellett hozni az idei közgyűlésünket, hogy a jogszabályoknak megfelelően átalakítsuk a szövetség vezetését. A jövendő elnöki tisztséget én töltöttem be, így nagy valószínűséggel lehetett tudni, hogy megválasztanak elnöknek, bár természetesen mást is lehetett volna jelölni, akár a közgyűlésen is.
– A hazai egészségügy számtalan problémával küzd, ezek közül Ön melyiket tartja a legégetőbbnek?
– Az ápolónői, egész pontosan a szakápolónői hiányt. Ez lassan nagyobb gondot fog jelenteni, mint a szakorvoshiány. Fel tudjuk tölteni az állásokat segédnővérekkel, de a szaknővérnek nemcsak a saját munkáját kell ellátnia, hanem felügyelnie kell a segédnővérek tevékenységét is. Ezt a terhet nem sokáig fogják bírni, az egészen biztos. Ehhez a témához kapcsolódik, hogy a szaknővéri képzést az elmúlt években teljesen átalakították, és emiatt kevesen kerülnek be az egészségügybe. Sokkal kevesebben, mint amennyien elhagyják a pályát.
– Kórházi főigazgató, kórházszövetségi elnök, sebész – ennyi feladat mellett marad ideje a családra, kikapcsolódásra?
– Szeretnék egy egészséges egyensúlyt megtalálni, megteremteni, ehhez valóban át kell gondolnom a felsoroltakat. A műtőt nem fogom otthagyni, ez teljesen természetes. Sokszor ott töltődöm fel, ezért rendkívül nagy szükségem van rá.