„Nálunk a csapatmunka életet menthet”

Huszonkét évesen egy szívritmuszavar miatt rosszul lett, mentősként dolgozó barátja juttatta őt kórházba – így tapasztalhatta meg Poroszkai German István, milyen fontos feladatot látnak el a szirénázó életmentők. Immár harminc éve ő is a mentőszolgálat munkatársaként dolgozik, idén pedig az Egészséghősök pályázat Év Mentőse díját is átvehette. A házipatika.com készített interjút vele.

"Hatalmas tudással, empátiával és hivatástudattal rendelkezik. Azonnal bizalmat vált ki a másikból. A segíteni akarása példaértékű!" "Mindig mosolyog." "Mert a legjobb mentős" – többek között ezekkel a sorokkal jellemezte őt a környezete. István szerint számos nehézsége ellenére egy valódi hivatástudattal végezhető szakma az övé, amelyért lehet és kell is lelkesedni.

Már fiatalon, saját bőrén megtapasztalhatta, milyen fontos a mentősök gyors és szakszerű munkája. Egy rosszullétet követően ugyanis ő maga is kórházi ellátásra szorult, ez pedig az egész életét meghatározó élménnyé vált számára. „Az eset nagyon régen, 22 éves koromban történt. Akkor még a Szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeumban dolgoztam, mint fegyveres biztonsági őr. Rengeteget túlóráztunk, ami miatt állandóan kimerültnek éreztem magam, egy alkalommal pedig olyan rosszul lettem, hogy mentőt kellett hívni hozzám. Kiderült, hogy szívritmuszavarom van, így kórházba kellett szállítani. Meglepő módon az a barátom jött ki értem a mentőszolgálat munkatársaként, akivel korábban közösen szereztük meg a jogosítványt. Miután meggyógyultam, felkerestem és elkezdtünk beszélgetni a mentősök munkájáról, hétköznapjaikról. Bátorított, hogy menjek be és jelentkezzek az Országos Mentőszolgálat Főigazgatóságán, a Markó utcában. Nem is gondolkodtam rajta sokat, a ritmuszavar miatt kiírt, rövid rehabilitációt követően felkerestem őket, és azóta is a mentőszolgálat kötelékében dolgozom” – mondta el az Év Mentőse díj nyertese.

A mentőszolgálat munkatársainak megbecsülése a koronavírus-pandémia időszakában szerencsére sokat emelkedett – vélekedik István. Ezekben a hónapokban rengeteg kedves üzenetet kaptak, illetve az esténként erkélyre kiálló, tapsoló emberek is erőt öntöttek beléjük. Sokan meleg ruhákkal, élelmiszeradományokkal szerették volna segíteni a munkájukat. Ahogy a járvány, úgy az erkélyekről érkező tapsvihar is véget ért, a mentős szerint ugyanakkor sok emberben megerősítették ezek a nehéz hónapok azt, milyen fontos munkát végeznek az egészségügyben dolgozók.

Továbbiak a teljes cikkben