Ne maradjon üresen! Tervek a kihasználatlan ingatlanokkal

Túljutván a két miskolci kórház szakmai harmonizációján, számos beruházáson, milyen terveket forgat a fejében a MISEK, azaz a Miskolci Semmelweis Kórház és Egyetemi Oktató Kórház főigazgatója, dr. Tiba Sándor? Interjú a boon.hu

Jól gondolom, hogy a jövőbeni tervek egy része a jobb gazdálkodást célozza?

Dr. Tiba Sándor: Az intézményünk éves költségvetése tizenhárommilliárd forint volt az utóbbi esztendőkben. A tavalyelőtti esztendőt gyakorlatilag nullszaldóval zártuk. Volt ugyan adósságunk, de az mind úgymond örökölt, az előző évről áthozott adósságállomány volt. A január végi egyenleget tekintve, előreláthatólag lesz százharmincnégy millió forint lejárt és nem lejárt adósságunk, s érkezik a számlánkra addig negyvenhárom millió forint. Summa summarum: kilencvenegy millió hiányunk lesz, ami egy ekkora intézménynél annyi, mintha nem is volna. Sok intézmény van Magyarországon, amely boldog volna, ha ilyen gazdálkodási eredménye lenne. Ráadásul úgy, hogy az elmúlt évben nyolc osztályunk költözött kétszer is, és nyilvánvalóan az ideiglenes helyen nem tudtak optimálisan működni. Most már mindenki a végleges helyén van, az első negyedév végére beáll minden, szépen fog futni minden tevékenység, így a teljesítményben is javulás várható.

Az átszervezések révén üresedtek meg épületeik. Ezekkel vannak-e tervei?

Dr. Tiba Sándor: Az új egészségügyi államtitkárság egyik jövőbeni terve az egészségügyi és szociális ellátás szétválasztása. Mi is tapasztaljuk a problémát, a krónikus, az ápolási, de aktív osztályainkon is, hogy bár az állapotuk nem indokolná, nem tudjuk hazabocsátani a betegeinket, nem viszik őket haza. Ugyanakkor Diósgyőrben megüresedett egy háromszázötven ágynyi épület. Arra gondoltam, jó volna ott létrehozni, mintaképp, egy olyan se nem egészségügyi, se nem szociális otthont. Egy jól körbekerített kórházról van szó, jó helyen, ahol lehetne akár külön konyhát is csinálni. Még ha ott maradna az ápolási osztály, az új intézmény létrehozásával akkor is ezerötszáz-kétezer új munkahely teremtődne. Azért fogalmaztam úgy, hogy ha ott maradna az ápolási, mert innen, a Semmelweisből kiköltözött a Vérellátó – a műtétes osztályok után – a megyei kórházba, s így itt maradt az üres épület. Ebbe szeretném Diósgyőrből behozni az ápolási osztályt. Az ott fekvők voltaképp nem betegek, „csak" ápolni kell őket, de időnként megbetegednek és konzíliumokra szorulnak. Ha átköltöztetnénk az osztályt, nem kellene állandóan az orvosokat „kihurcolni" Diósgyőrbe.

Ha már álmodunk: a csanyiki, volt kórházi ingatlan fölött nincs rendelkezési joga?

Dr. Tiba Sándor: Nincs. Jelenleg ugyanúgy az Állami Egészségügyi Ellátó Központ a tulajdonosa, mint a kórházaknak. Viszont mivel valamikor a Szent Ferenc kórházhoz tartozott, annak kapcsán, ahogy a diósgyőrit se adjuk át üresen a pusztulásnak, teljesen a saját fejemből pattant ki egy ötlet. Elmegyek a megyei dandártábornokhoz, dr. Vereckei Csabához, s fölvetem: mi lenne, ha rekreációs központot csinálnának belőle?! Megtettem. Ő továbbította a fölvetést az Országos Rendőr-főkapitányságnak. El is jött egy hatfős „delegáció", elkísérte őket az a kollégám, aki jól ismeri a helyszínt, mert már akkor itt dolgozott, amikor a csanyiki szanatórium még működött. Fejleményekről azóta nincs hírem, de azt tudom, hogy az elképzelthez hasonló rekreációs központ csak Budapesten és a Dunántúlon létezik. A hat és fél hektáros terület számtalan lehetőséget kínál. Ezzel szemben több mint nyolc éve üresen áll, s pusztul.

A teljes interjú a portálon olvasható.