Negyven éve praktizál a doktor

Ismeretlen dűlőutak, egyetemen nem tanulható váratlan helyzetek is vártak a Szegedről érkező ifjú orvosra, dr. Folberth Györgyre, aki négy évtizede érkezett Szankra. Hogy milyen volt itt kezdő orvosnak lenni? Hát bizony nagyon sok nehézséggel járt – idézte a kezdeteket a baon.hu portáljának Folberth György, aki diplomája megszerzése után állást keresett. Akkoriban adminisztratív módon dőlt el, hogy ki hol vállalhat munkát és csak a tanulmányi osztályon kifüggesztett települések közül választhattak.

A „cum laude" minősítésű diplomájával az ifjú orvos Nógrádtól Győr-Sopron megyéig bejárta a meghirdetett helyeket, de sehol sem talált megfelelő minőségű szolgálati lakást. Mindössze csak annyi volt az elvárása, hogy egészséges és száraz legyen az épület. Egy volt csoporttársa javasolta neki, hogy nézze meg Szankot is, mert ott megüresedett egy praxis. Szank ugyan nem szerepelt a listán, de a lakás is megfelelő volt és végül döntéshozók is engedékenyek voltak, így kezdődtek Folberth doktor és felesége – aki asszisztense –, Bisztriczki Julianna szanki évei.

Hatalmas volt a tanyavilág, nehéz volt a dűlők között eligazodni és eleinte még biciklivel jártam ahová hívtak – mesélte a doktor, akinek sikerült idővel előbbre jutni a várólistán és fél év múltán hozzájuthatott élete első autójához. Kellett is a gépjármű, hiszen egy időben Móricgát és ügyeletben Jászszentlászló is az ellátási körzethez tartozott.

Hamar megtanultam, hogyan kell szabadulni a homok fogságából, s ezért volt az autóban mindig lapát, deszka és emelő – tette hozzá Folberth György, aki elmondta azt is, természetesen akadtak a hosszú pályája során emlékezetes esetek, így két szülést is levezetett, mert nem értek volna be a majsai szülőotthonba a kismamákkal. – A negyven év sikerélményei közül – mivel vegyes a körzet – a gyermekek gyógyítását emelném ki, hiszen ők sokkal több szeretetet, megértést igényelnek. Úgy érzem, bizalmukat sikerült megnyernem – vélekedett a 71 éves gyógyító.

Nagyon sokoldalú munka volt, teli olyan váratlan helyzetekkel, amiket át kell élni, mert azokat nem tanítják az egyetemen. Gyakran éjjel kellett indulni, ­segíteni és ilyenkor bizony emelkedett az ember vérnyomása, hogy odatalál-e az útvesztőkben. Azután igen fárasztóak voltak az éjjel-nappali ügyeletek. Volt, amikor két helyszínre is vártak és dönteni kellett, hogy Jászszentlászlóra indulok-e, ahol hipót ivott egy ember, vagy a magas lázban fekvő gyermekhez Kígyósra.

A mi hivatásunkban sok függ attól, hogy mennyire lelkiismeretes az ember és nagyon fontos a bizalom. Sokat beszélgettem a betegeimmel, hiszen gyakran lélekdoktor az orvos, s azt is megtanultam, hogy lehetőleg mindig mosolyogni kell, mert az is segítheti a gyógyulást – fogalmazott Folberth György, aki a gyógyító munka mellett a szanki közéletben is szerepet vállalt.

A teljes cikk a portálon olvasható!