Miközben jogilag az „egy praxis, egy orvos” az elv, praxisgyűjtögető vállalkozók fogorvosi praxisok százait szerezték meg.
Magyarországon hivatalosan az „egy fogorvos, egy praxis”-elv van érvényben, a valóságban azonban a Válasz Online 9 olyan láncot talált, amelyek fogorvosok tucatjait alkalmazzák és százmilliónál nagyobb összeget fúrnak, tömnek és húznak össze maguknak a tb-től évente. A fű alatti reform egyértelmű győztesei a praxisbárók, miközben sem a fogorvosok, sem a betegek szempontját nem gondolta végig senki. Holott elvileg éppen arra tartjuk az egészségügyi kormányzatot.
Hatalmas ötlet! – gondolta magában Kovács Adél, amikor megtudta: a magyar állam bőséges támogatást ad azoknak a fogorvosoknak, akik hajlandók elvállalni praxisokat, amelyeknek legalább egy éve nincs gazdájuk. Tizenkét hónapja betöltetlen körzetek esetén 12 millió forintra lehet pályázni, öt éve betöltetleneknél húszmillióra. Kovács doktornő évek óta Angliában rendel, és most szintén fogorvos barátja kedvéért szeretne hazaköltözni. Gyűjtött már egy kis tőkét, azt gondolta, kiegészítve a letelepedési támogatással ő is jól jár, másokkal is jót tesz. A fővárostól vagy a Balatontól egy órányi autóútra lévő praxisokat keresett, kinyomtatta magának a több száz betöltetlen helyet tartalmazó listát, és még tavaly év végén nekiállt telefonálni.
A fogorvos azonban még mindig Angliában dolgozik. Legnagyobb meghökkenésére ugyanis hiába próbálkozott. Nem kellett senkinek.
Budapesten kezdte, mert a tartósan betöltetlen praxisok listáján egy sor fővárosi is van, köztük a Semmelweis Egyetemen. Az lenne csak a hab a tortán, ha az ország legjobb egyetemén úgy kaphatna státuszt, hogy még 20 milliót ajándékba adnának érte – gondolta. Persze a világ nem így működik. Vele az önkormányzat, velünk a Semmelweis Egyetem közölte: jogszabályi oka van, hogy a határozott idejű szerződéssel foglalkoztatott rezidenseket, és szakorvosjelölteket szerepeltetniük kell a listán.
Ezután felhívta a barátja rendelőjéhez közel eső két település polgármesterét (nem nevezzük meg őket, és Kovács doktornőt sem a saját nevén szerepeltetjük). Mindkét helyen tartósan betöltetlen a fogorvosi praxis. Az egyik polgármestert vagy tízszer tárcsázta, de miután a titkárságával közölte, hogy a fogorvosi hely miatt érdeklődik, soha nem hívták vissza. A másik helyen azt mondták, az állást már betöltötték (mi is ugyanezt a választ kaptuk, de a listán még mindig betöltetlenként szerepel).
A főváros környékén és a Dunántúlon folytatta. Az egyik faluban arról tájékoztatták, valójában már van fogorvosuk, csak azért szerepeltetik helyettesítőként, hogy múljon az idő, mert minél régebben betöltetlen a praxis, annál több állami támogatásért lehet pályázni. Máshol arra hivatkozva kapott kosarat, hogy egy ilyen kicsi praxis, elöregedett és szegény lakossággal nem fogja őt eltartani, ezért inkább nem is szerződnek vele. Biztosan odébb áll majd, és akkor a jelenlegi helyettesüket is elveszítik, ezt pedig nem kockáztatják.
Igazán akkor lett bosszús, amikor talált egy olyan várost, Marcalit, ahol a négyből egyszerre három praxis is tartósan üres, mégpedig régóta. Itt az állást csak pályázattal voltak hajlandók betölteni, praxishirdetést pedig hiába keresett. Felhívta hát az Állami Egészségügyi Ellátó Központot (ÁEEK, az állami egészségügy működtetője), hogy mi történik itt valójában? Bosszantani akarják a fogorvosokat azzal a listával? Hiszen már több mint fél éve keres munkát, és az általa kiválasztott üres körzetekben mind nemet mondtak neki. Odasúgták neki, forduljon panasszal a Somogy megyei kormányhivatalhoz, mert az önkormányzatnak ellátási kötelezettsége van, gondoskodnia kell arról, hogy legyen fogorvos. Kovács Adél vizsgálatot kért, a kormányhivatal ki is vizsgálta a dolgot, s miután mindent rendben talált, a fogorvos megkereste szerkesztőségünket a maga húszmillió forintos történetével.
Nem értettük, miért nem fogadják, ha egyszer nincs fogorvosuk. Háttérbeszélgettünk, minden fellelhető adatbázist végigbújtunk a magyar fogorvoslásról, és elállt a szavunk. Észrevétlen reformba ütköztünk ugyanis. Kiderült, hogy miközben jogilag az „egy a praxis, egy az orvos” elv alapján működik a rendszerünk, praxisgyűjtögető vállalkozók összességében fogorvosi praxisok százait szerezték meg, mintha nem önkormányzati rendelésekről, hanem privát helyekről lenne szó. Kovács doktornő egy másik egészségügyből ment el, mint amibe visszaérkezett.
További részletek a cikkben.