„Nem a betegségeket, hanem az embereket gyógyítjuk”

Dr. Csalay László harminc éve dolgozik háziorvosként a XII. kerületben, egyike azoknak a sokoldalú gyógyítóknak, akikre nagy szüksége van a magyar egészségügynek. Munkája elismeréseként 2008-ban Batthyány-Strattmann László-díjat kapott, az idei Semmelweis-nap alkalmából pedig a Hegyvidék Egészségügyi Ellátásáért Díjjal tüntette ki őt az önkormányzat, írja a hegyvidekujsag.hu.

– Egyenes útja vezetett az orvosi pályára?

– Ha arra gondol, hogy volt-e családi példa előttem, akkor mindenképpen! Orvos családban nőttem fel, édesapám kutatóorvos, a SOTE Kórélettani Intézetének tanszékvezető docense volt. Édesanyám pályája kezdetén az Országos Onkológiai Intézetben, majd évtizedekig a Budai Irgalmasrendi Kórházban dolgozott belgyógyászként, később radiológus főorvosként. A pályaválasztásomat ez a háttér nyilvánvalóan befolyásolta, de én vállaltam ezt a hivatást, a szüleim soha nem gyakoroltak rám nyomást. A gimnázium második osztályában írnunk kellett egy dolgozatot arról, hogy milyennek képzeljük el a felnőttkori életünket. Az enyém arról szólt, hogy minden év egyharmadában elméleti, tudományos munkát szeretnék végezni, egyharmadában betegeket gyógyítanék, a maradék időben pedig az óceánon hajózgatva könyveket írnék.

...

– Miért lett háziorvos?

– Pályakezdő kórházi belgyógyászként a nyári hónapokban gyakran kivezényeltek különböző Pest megyei településekre háziorvosokat helyettesíteni. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy örültem neki, de menni kellett. A falvakban, kisvárosokban azonban ráéreztem ennek a munkának a szépségeire, módom volt megismerkedni a betegeimmel, nem csak a betegségeikkel. Megragadott ez az azóta divatos kifejezéssel holisztikusnak mondott megközelítés. Fontos volt számomra az élethosszig – az orvos vagy betege élete végéig – tartó kapcsolat, a hosszú távú betegkövetés, a személyes kötődés. Mi nem a betegségeket, hanem az embereket gyógyítjuk, ezért döntöttem úgy, hogy háziorvos leszek.