Nem a lélegeztetés a veszély, hanem ami odavezet

Vannak olyan élethelyzetek, amikor csak a lélegeztetőgép mentheti meg az életünket. Különösen így van ez napjainkban a szörnyű koronavírus betegségben szenvedőknél, ám egyre jobban félünk a lélegeztetőgéptől, hiszen az intenzív osztályokon kezelt betegek 60-80 százaléka elveszti az életét. Molnár Zsolt intenzív terápiás szakorvos, a Pécsi Tudományegyetem Transzlációs Intézetének és a poznani egyetemnek a professzora a növekedés-hu-nak adott interjúban leszögezte: nem a lélegeztetőgéptől kell tartani, hanem a betegségtől, hiszen ennek súlyosságától függ az életünk.

A járvány az orvosi szakmák közül kiemelte az intenzív terápiás betegellátást, az itt dolgozóktól várják az élet megmentését. Ez sok esetben sikertelen, az emberek pedig keresik a választ szerettük hirtelen halálára. Az információ elmaradása miatt sokan felnek a gépi lélegeztetéstől.

Természetesen nincs jobb légzés, mint a saját tüdőnkkel történő, de el kell fogadni, hogy vannak olyan helyzetek, amikor a lélegeztetőgép az egyetlen alternatíva, és csak az mentheti meg az életünket. A ma használatban lévő eszközök korszerűek, megbízhatóak. Hosszú évtizedek óta használjuk őket. Amikor bekövetkezik a légzési elégtelenség, és a tüdő nem alkalmas az élet fenntartásához szükséges oxigénellátásra, valamint a széndioxid kilégzésre valamilyen sérülés, fertőzés miatt, különféle légzéstámogató eljárásokat alkalmazunk, de csak végső esetben vesszük igénybe a gépi lélegeztetést.Szerencsére még a legsúlyosabb betegek többségét is megmentjük, de az életkilátások nagy mértékben a betegségtől, annak súlyosságától függenek.

Milyen légzést segítő oxigénterápiás ellátásokat és milyen esetekben alkalmaznak az orvosok?

Élettani körülmények között, bármilyen fizikai munka esetén megnő az oxigénigény, de egészséges embernél a szív teljesítményének fokozásával tudja kompenzálni a szervezet megnövekedett igényét. A kritikus állapotú, például légzési elégtelenségben szenvedő betegnél azonban a tüdő oxigénfelvevő, illetve a keringés oxigént továbbító képessége csökken, és a sejtek képtelenek lesznek felvenni a szükséges oxigén mennyiséget. Na, ekkor kell segíteni a szervezetet valamilyen légzés támogatással.

Milyen fokozatai, szintjei vannak az oxigénellátásnak és mikor kell bevetni a gépi lélegeztetést?

Bármilyen akut állapotban (műtét után, szívinfarktusban, trauma miatt, stb.), vagy a COVID fertőzés kezdeti szakaszában is, szükség lehet oxigén adásra. A legenyhébb változat az orrüregbe adott katéteres oxigénbevitel, amelynek segítségével nő a tüdő oxigén koncentrációja, ami eljut a sejtekhez.

Ha a helyzet súlyosbodik, az oxigén koncentráció növelését arcmaszkon keresztül adott oxigénterápiára váltjuk. A következő lépcső, az úgynevezett non-invazív eljárás, amikor már a légvételbe is beavatkozunk az éber állapotban lévő betegnél. Ha ez sem elég, akkor dönt az orvos a gépi lélegeztetésről.Ugyanis ebben a helyzetben a tüdő képtelen elegendő oxigént felvenni és eljuttatni a szövetekhez és nem képes arra sem, hogy az anyagcseréből származó felszaporodott széndioxidot eltávolítsa, tehát nincs ventilláció (szellőzés) a tüdő és a külvilág között.

Mi az oka annak, hogy nem tud lélegezni a beteg?

Az oxigén hiányban szenvedő betegek egy részénél csökken a tüdő légző felszíne.A COVID vírus fertőzésnél előálló tüdőkárosodás tönkreteszi azt a membránt (vékony szövethártya), ami a légcserében résztvevő tüdőhólyagocskákat elválasztja a vérerektől, másrészt a hörgők elzáródnak a gyulladás következtében.A tüdő egy része, majd mind nagyobb része kiesik a légvétel folyamatából. Az elváltozás röntgen vagy a computer tomográf felvétellel, laboratóriumi vizsgálattal kimutatható. Ezt egészíti ki a klinikai kép, amikor az orvos látja, hogy rosszul van a beteg, légszomja van, úgy kapkodja a levegőt, mintha kemény fizikai megterhelés alatt lenne. Ha ennek mértéke egy bizonyos szintet meghalad, az kétségtelenül felveti, hogy gépi lélegeztetésre van szükség.

Mi történik ekkor a beteggel? Hogyan veszi át a gép a tüdő működését? Jogos-e a gépi lélegeztetés miatti félelem a covidos betegeknél?

Az orvos és a beteg is nehéz helyzetbe kerül. Amíg egy tervezett műtétnél a légútbiztosítás során a beteg többnyire jó általános állapotban van, van is idő felkészülni a beavatkozásra, addig az akut légzési elégtelen, és így a covidos beteg is, életveszélyben van, alig kap levegőt, így a helyzet a tervezhetőből, egy életmentő szituációvá válik.

De függetlenül a kiváltó októl, a betegeket ugyanazon, a szakma szabályai szerint végzett algoritmus szerint elaltatjuk, izomlazítót is adunk, és a tubust másodpercek alatt próbáljuk bevezetni a légcsőbe. A bevezetett tubusnak az átmérője szűkebb a légcsőnél, ezért egy felfújható szigetelő mandzsetta illeszkedik a tubus végéhez, hogy a belélegeztetett légzési térfogat ne szivárogjon el a tubus mellett. Ennek felfújása is szakértelmet igényel, a túl nagy nyomás a légcső nyálkahártya, vagy akár porc sérülését is eredményezheti hosszú távon.

Az intubáció kritikus epizód, mely alatt a beteg már nem lélegzik, de még nem is a gép végzi azt, tehát ezekben a másodpercekben a szervezet potenciálisan oxigén hiányban lehet.Annak érdekében, hogy a potenciáliális oxigénhiánnyal járó, életet veszélyeztető kockázatokat a minimálisra csökkentsük, csak rutinos, szakképzett orvos/szakszemélyzet végezheti a beavatkozást. Itt szeretném megjegyezni, hogy a COVID-ra jellemző túlsúlyos betegnél sokkal nehezebb ezt a műveletet gyorsan, biztonsággal elvégezni. Ráadásul, ebben a folyamatban a szakma „béke-időbeli” szabályai szerint is több szakképzett kolléga együttműködésére van szükség.

Most pedig, hogy válaszoljak arra is, hogy jogos-e a gépi lélegeztetés miatti félelem?

Igen, jogos, hiszen ez egy akut életveszélyt jelentő helyzet, amelybe bele is halhat a beteg, de nem a lélegeztetés a veszély, hanem maga az állapot, ami ide vezetett. Továbbiak a cikkben