Nem a vér látványa a megrázó, hanem az emberi pillanatok

Látszik, hogy mentőautó, mégis teljesen más, mint amilyeneket manapság megszoktunk: a MICU nagyobb, szögletesebb, robusztusabb, még csak nem is olyan gyors, mint a „rendes” mentők, de tud valamit, amit azok nem. A megtévesztően cuki betűszó nagyon is komoly nevet takar (Mobile Intensive Care Unit), nem véletlenül: minden megvan benne, ami kell az újraélesztéshez és a súlyos, vagy kritikus állapotú betegek életben tartásához. Akadnak betegek, akiket csak ezzel az autóval tudnak megmenteni, vagy átszállítani egyik intézményből a másikba, akár több száz kilométeren és országhatárokon keresztül. Most pedig lehet, hogy már csak hónapjai vannak hátra - írta az nlc.hu.

A MICU-t ugyanis nem támogatja az állam, hiába tűnhet úgy, hogy alapvető feladata lenne. Az Országos Mentőszolgálat irányítása alatt dolgoznak benne a mentősök, pénzt a költségvetésből egyáltalán nem kap a projekt, kizárólag adományokból, magáncégek támogatásából működtetik ezt az egy szál autót (amelyből még egy-kettő biztosan kellene az országba). Elavult, szervizelni nagyon drága, eszközöket vásárolni, fenntartani, a gyógyszereket újratölteni szintén húzós összeg, és nem tehetik meg, hogy ne indítsák útjára a mentőt nap mint nap.

„Csak az embóliások életmentésénél használt Actylise 180 ezer ampullánként, és egy felnőtt embernek kettő kell belőle” – meséli Kovács Gábor, a mentőállomás vezetője és MICU-sofőr. Ezt nem pótolja az állam, erről mind a fenntartónak, az Inter-Európa Mentőszolgálat Közhasznú Nonprofit Kft-nek kell gondoskodnia. A MICU-t jelenleg a benne és körülötte dolgozók elhivatottsága tartja egyben, mindenféle értelemben, és az az adomány és céges hozzájárulás, amelyet közösségi gyűjtések során szereznek. Egyelőre szerencsére sikerül kiosztani minden műszakot, igaz, egy kicsit ad-hoc, hogy mi hogyan alakul; nem csak a MICU, hanem az egészségügy helyzete is kőkeményen beleszól a munkába, ma például Pécsről jött egy doktornő, aki csak délután csatlakozik, éjszakás műszakból indul ugyanis. „A szakemberhiány igenis beleszól az életünkbe, de mindent megtesznek az elhivatott szakemberek, hogy minden műszakot ki tudjunk osztani” – fogalmaz diplomatikusan Gábor.

További részletek és képriport a teljes cikkben

(Fotó: micumento.hu)