A dokumentum, a lelet a betegé, de őróla szól, másnak. De alapvető joga, hogy tudja, mi a baja és mi a teendője.
A Magyar Kórházszövetség elnökségi tagja szerint fontos a latin nyelvű leírás az egészségügyi dokumentációban, mert az az orvosoknak szól. A szóbeli betegtájékoztatásnak viszont közérthetőnek, teljes körűnek és magyar nyelvűnek kell lennie - tette mondta el Tamás László János az Inforádiónak, hozzátéve, a kétnyelvű diagnózisleírás is értelmetlen lenne.
„Általában az orvosi iratok egy másik orvosnak íródnak, aki lehet egy szakorvos kolléga vagy egy háziorvos. A dokumentum, a lelet a betegé, de őróla szól, másnak. A világon mindenütt az orvosok egymással orvosi nyelven kommunikálnak, ami alapvetően latin vagy angol. Ez a kommunikáció felénk szól" - mutatott rá a szakember.
Ugyanakkor – fűzte hozzá - a betegnek alapvető joga, hogy tudja, mi a baja és mi a teendője. Ezt a tájékoztatást számukra feltétlenül meg kell adni.
Azt persze nem könnyű kivédeni, ha a beteg azt mondja, nem kapott kellő tájékoztatást az orvosától. „Azt, hogy mi hangzott el az orvos és a beteg között, csak ez a két ember fogja tudni. Akármilyen nyelven írunk akármiről, akármit teszünk, soha olyan dokumentumot nem fog találni, ami egy félórás beszélgetést dokumentálna, hogy ki mit mondott a másiknak és ki mit értett meg belőle" - mutatott rá Tamás László János.