Szakácsnak tanul, érettségit szeretne, és külföldre készül dolgozni a vásárhelyi Horváth Dávid.
A ma már 17 éves hódmezővásárhelyi szívbeteg fiúról öt éve írtunk először, akkor nagy álma teljesült: kapott egy biciklit. Most is nagymamája neveli. Dávid éli a kamaszok átlagos életét: gördeszkázik, udvarol – és jól van. A 17 éves fiú szakácsnak tanul a helyi Corvin-iskolában. Dávidról és nagymamájáról, Horváth Lajosné Terikéről először 2009-ben írtunk – írja a Délvilág Napilap cikke nyomán a delmagyar.hu portálja.
Akkor a fiú az ötödik szívműtétére várt – aortaszűkülettel, lyukas szívvel született. Először 7 hónapos korában operálták meg, majd sorra jöttek az újabb és újabb műtétek. Nagymamája, miután édesanyja elhagyta, nagyon szerény körülmények között egyedül nevelte, ahogy most is.
A kisfiú nagy álma egy bicikli volt. Lapunk írása nyomán többen adományokkal segítettek rajtuk. Összefogott a Hódfó, a szociális foglalkoztató 204 – szintén szerény körülmények között élő – dolgozója is, több mint 40 ezer forintot gyűjtöttek, Dávid megkapta az új kerékpárt.
Most jól vagyok. Imádom a sulit, focizni már csak hébe-hóba szoktam, inkább gördeszkázom a haverokkal. Barátnőm is van – újságolta Dávid, aki érettségit szeretne, majd azt tervezi, hogy dolgozik egy kicsit, összeszedi magát anyagilag, és egy-két évig külföldön próbál szerencsét.
Dávid nagymamája elmondta, unokája többé-kevésbé rendben van az egészsége, annak ellenére, hogy legutóbb szívritmuszavart diagnosztizáltak nála. Kapott gyógyszert, szerencsére már csak negyed pirulát kell szednie. Igaz, kicsit fogynia kellene, fölös kilói vannak. Az orvos is figyelmeztette, hogy ne egyen annyit, de mit csináljak, nem éheztethetem. Hetente egyszer van gyakorlaton, ilyenkor elfogyasztják az általuk készített ételeket, úgy jön haza, mint Döbrögi – tette hozzá a rokkantnyugdíjas Terike.