Nem államosítja a nők mellét a politika

Elsőre talán furcsán hangozhat, hogy szükség van Szoptatást Támogató Nemzeti Bizottságra, ám a laktációs szaktanácsadók szerint a szoptatás valóban olyan ügy, amellyel foglalkozni kell. Rózsa Ibolya, az Anyatejút Tudásközpont alapítója a hvg.hu-nak elmagyarázta, mit jelent a gyakorlatban szoptatástámogatás, miért kellene azt széleskörűen biztosítani, és mi köze van ehhez a környezetvédelemnek vagy éppen a szoptatni nem akaró édesanyák elfogadásának.

hvg.hu: Kezdjünk egy történelmi áttekintéssel: egyáltalán mióta ügy a szoptatás?

Rózsa Ibolya: Amióta először elkezdtek tápszert készíteni a világon. Az angliai árvaházakban előfordult, hogy az anyatej hiányában 100 százalékos volt a csecsemőhalálozás, így muszáj volt valamit kitalálni annak érdekében, hogy azok a csecsemők is túléljenek, akik mellett nem volt ott az anyjuk.

Alapvetően az iparosodás, majd a 20. században a nők tömegével történő munkába állása miatt kellett elkezdeni védeni a szoptatás ügyét. A tápszerek ipari mennyiségű előállítása következtében egyre kevesebben szoptattak. Az ötvenes évek Amerikájában már sehol nem lehetett látni szoptató anyákat, a szoptatásról (breastfeeding) pedig még beszélni sem lehetett, mivel a mellel kapcsolatos kifejezések publikus használata nem volt elfogadott.

Bár 1981-ben a WHO már kódexben kezdeményezte a tápszerek marketingjének szabályozását, a 21. században folytatódott az anyatejes táplálás háttérbe szorulása, és nagyon könnyű elbizonytalanítani egy frissen szült édesanyát, hogy inkább tápszerezzen, mint szoptasson. Ezt a kódexet sok más ország mellett Magyarország is ratifikálta.

hvg.hu: Azt állítja, hogy egy kismama nem tudja saját maga felmérni, hogy meg tudja-e szoptatni a gyerekét vagy sem?

R. I.: A szülés utáni érzékeny állapotban a nők minden gondolata a körül forog, hogy életben kell tartaniuk a gyereküket. És az a tény, hogy a táplálást a saját testemből kell biztosítanom, és nem látom, hogy hány millilitert eszik a gyerek, vagy hogy a mellemben hány milliliter tej van, óriási bizonytalanságot teremt. Ezt csak fokozza, ha mondjuk, az orvos vagy a nővér ránéz a friss édesanya mellére, és rávágja, hogy „anyuka, ezekkel a mellbimbókkal nem lehet szoptatni”, vagy hogy „anyuka, lusta a gyereke”. Ezektől a megjegyzésektől az anya úgy érzi, hogy az ő teste nem funkcionál jól vagy a kisbabája nem egészséges. Összetörik az önértékelését, és nem fogja ezek után elhinni, hogy kompetens a saját babája képességeinek a megítélésében, vagy abban, hogy van-e elég teje. Ez a kompetencia szorul megerősítésre, amikor szoptatástámogatásról beszélünk.

hvg.hu: Itthon mekkora arányban döntenek a nők a tápszerek mellett?

R.I.: Magyarországon az a jellemző, hogy a nők szoptatják a gyerekeiket, és közel száz százalékuk megpróbálkozik a szoptatással a szülés után. Ez már önmagában jó hír, mert például Franciaországban sokkal népszerűbb a tápszeres táplálás, tíz évvel ezelőtt a francia nőknek csupán a 30 százaléka kezdett el egyáltalán szoptatni.

A baj azzal van, hogy drasztikusan esik azoknak a száma, akik a baba hat hónapos koráig kizárólag szoptatással táplálják a gyereket. A világban a csecsemőknek csak a 40 százaléka szopik hat hónapos korig, pedig a WHO szerint rengeteg életet lehetne megmenteni, ha ez az arány magasabb lenne. Továbbiak a cikkben