Nem csak novemberben kellene beszélnünk a férfi öngyilkosságról

Hetente huszonöt férfi vet véget az életének Magyarországon, mégis a lelki egészségről szóló diskurzus gyakran kikerüli a férfiakat. Pedig a probléma égető: a férfiak sokkal kevésbé kérnek segítséget, ha lelki gondokkal küzdenek, a Covid pedig csak felerősítette az eddig is létező, lesújtó statisztikákat. És ezen nem segít az sem, hogy a magyarországi pszichiátriai ellátás romokban van, és szinte csak krízisellátásra van kapacitás terápiás kezelések helyett - írta a hvg.hu.

A KSH éves adatai szerint tavaly a teljes lakosságban 1706-ra emelkedett a befejezett öngyilkosságok száma, azonban míg a nők között gyakorlatilag nem volt változás, a férfiaknál ez 13 százalékos emelkedést jelent. Mindezt úgy, hogy az ellenkező nemhez képest alapjáraton is csaknem háromszor nagyobb eséllyel lesznek öngyilkosok. Európai uniós összehasonlításban ezzel a számmal a legrosszabb értelemben vagyunk dobogósok.

Balázs Judit gyermek-, serdülő-és felnőttpszichiáter szakorvos, az ELTE Fejlődés- és Klinikai Gyermekpszichológiai Tanszék vezető egyetemi tanára elmondja, hogy az öngyilkosság legjelentősebb rizikófaktora a depresszió. „A depresszió kétszer gyakoribb a nőknél, mégis a befejezett öngyilkosság férfiaknál gyakoribb minden korosztályban – ezt hívjuk az öngyilkosság nemi paradoxonának.” Pedig a depresszió egy kezelhető pszichiátriai betegség, de sok férfi (és egyre több nő is) ehelyett inkább alkoholhoz és más szerekhez nyúl, amelyek önmagukban is növelnék az öngyilkosság kockázatát – jegyzi meg.

Srádi Péter pszichiáter szakorvos szerint valószínűleg 10-nél is kevesebb az államilag finanszírozott és nevüknek megfelelően valóban pszichoterápiás ellátást nyújtó osztályok száma az országban, így a szorongásos- és hangulatzavarok alapját képező korai traumák és személyiségproblémák érdemi kezelése nélkül a pszichiátriák az okok helyett a tünetekkel, az ezekhez kapcsolódó akut kríziskeléssekkel kénytelenek foglalkozni.

A pandémia tehát egy ilyen alaphelyzetbe érkezett, a pszichiátriák pedig hamar az átcsoportosítások, ágykiürítések áldozatává váltak. Mára ott tartunk, hogy kallódnak a betegek. A szakemberhiány miatt a kórházakból gyógyszeres kezeléssel elbocsájtott páciensek járóbetegként sokszor csak igen későre kapnak időpontot a gondozókba, vagy egyáltalán nem tudtak hova visszajárni ellenőrzésre és receptekért, ezáltal rengetegen eltűntek a rendszerből – mondja Srádi. Megjegyzi azt is, hogy a csökkenő kapacitás és a növekvő akut esetszám miatt rendszeres, hogy haza kell küldeni az osztályokról olyan betegeket, akik ugyan sürgősségi ellátást már nem igényelnek, de további rehabilitációval jelentősen lehetne javítani még az állapotukon. További részletek a teljes cikkben