Nem hanta a vírus - kórokozók, különlegességek

A szalmonella az aztékok millióinak halálát okozta, ma hasmenéssel megússzuk. Az egyik váci tbc-s múmia 92 évet élt, a középkori pestis máig tartó hatása, hogy a HIV-vírus ellen is véd. Az in­fluenzajárvány mellett Nagy Károly egyetemi tanár (tíz évig volt a Semmelweis Egyetem Általános Orvostudományi Kar Orvosi Mikrobiológiai Intézet vezetője) egyéb különlegességekről is beszélt a Magyar Időknek.

– Mikor okozza a legnagyobb pusztítást egy kórokozó?
– Ha olyan populációt sújt, amely korábban nem találkozott hozzá hasonlóval. Ilyenkor nagyon magas a halálozási arány. Azonban a mikroorganizmus csak akkor marad fenn, ha nem mindegyik gazdaszervezet – jelen esetben az ember – veszti életét, hiszen az a saját pusztulását is elhozza. Egy idő után valamiféle egyensúly jön létre, azaz kevésbé fertőz a kórokozó, kevesebb a halálos áldozat. Ennek oka, hogy a szervezet kidolgozza a védekezési mechanizmusokat, azaz természetes rezisztenciát alakít ki a mikroorganizmussal szemben. Ami olykor más kórokozó ellen is hatékony.

Erre példa a HIV-vírus, amely csak olyan sejteket fertőz meg, ahol neki kedvező speciális receptorok vannak. Kiderült, hogy évszázadokkal korábban, a középkori pestisjárvány hatására olyan receptorok alakultak ki, amelyekkel napjainkban nehezebben tud kapcsolatba lépni a HIV-vírus. Az észak-európai népességben az ilyen receptorok aránya a teljes populáción belül 13, a déli államokban hat százalék. Ez csak az európai fehér bőrűekre jellemző, a feketékben nincs ilyen mutáció.

– Egyes fertőző betegségeket többször is megkaphatunk. A kanyarót ellenben csak egyszer. Mi erre a magyarázat?
– Ha túlélünk egy súlyos fertőzést, az általában életre szóló védettséget nyújt. Azonban gyakorta előfordul, hogy a kórokozó genetikai anyaga nem, de a burka megváltozik. Az előző fertőzéskor létrejött ellenanyagok csak az első sejtszerkezetre nyújtanak védelmet, az újra nem. Egy fertőzés hatása egyébként sok mindentől függ. Ha nincs meg a kellő számú beoltott, kitörhet a járvány, bár a beoltottak kevésbé súlyosan betegednek meg. A romániai kanyarójárvány hátterében éppen az áll, hogy ott sok embert nem oltottak be.

Azon se csodálkozzunk, hogy egyre több a fertőzéses megbetegedés a világon. Több, hiszen egyre többen vagyunk, de meggyőződésem, hogy arányaiban mégis csökken az érintettek száma, ami a korszerű hatóanyagoknak köszönhető. Annak ellenére így van ez, hogy az emberiség fele zsúfolt nagyvárosokban él, ahol könnyen felüti a fejét egy járvány.

A globális felmelegedés is rontja a helyzetet, mert egyes kórokozók ott is megjelennek, ahol korábban nem voltak. A súlyos fejlődési rendellenességet okozó Zika-vírust terjesztő egyik trópusi szúnyogfaj Észak-Olaszországban is felbukkant. Az eddig csak Szerbiában élő egyes rágcsálók Magyarország déli részén is szaporodnak, ami azért gond, mert magukkal hozzák a kórokozóikat, például az embernél lázat okozó hantavírust. A szifiliszt okozó baktériumot Kolumbusz hajósainak köszönhetjük, de azt nem vitték, hanem hozták Amerikából. Amikor a felfedező szélnek eresztette a legénységet, a matrózok szerteszórták a kórt Dél-Európában. Akkoriban a szifilisz nem csak nemi úton terjedt, évszázadok során azonban ez a baktérium megszelídült, „már csak" nemi úton fertőz. Ez a két példa mutatja, hogy a mikroorganizmusok együtt fejlődtek az emberiséggel. Van, amelyikkel könnyebben megküzdünk, egy másikkal nehezebben. A herpeszvírusok például több százezer éve bennünk élnek... A teljes beszélgetés itt olvasható