Nem helyes hangulatot szítani ''a gazdagok'' ellen

HVG: Ön több írásában is figyelmeztetett, hogy amikor tisztán állami ellátórendszerek működnek, akkor azok újratermelik a szocializmusból ismert hiányt, rossz ellátást, sorban állást, kiváltságokat, a közel egyenlő, szerény nyugdíjakat. Hiába van kapitalizmus, ha belelopódzik ezekbe a rendszerekbe a szocializmus, hozza magával a maga jellemző tulajdonságait.

K. J.: Ezt a mindennapi tapasztalataim is megerősítik. Ahogy öregszem, egyre több időt töltök orvosi előszobákban, várakozással. Könyvet írtam a hiányról, majd külön az egészségügyről; bízvást állíthatom, hogy a mostani egészségügyi szektor nyakig benne van a szocializmusban. Vagy fordítva, abban nyakig benne van a szocializmus. Eszem ágában sincs azt javasolni, hogy ehelyett az egészségügyet teljes egészében privatizálni kell, mert a teljes magánosítás alapvető emberi jogokat sértene. Egyetértek azokkal, akik károsnak tartják, hogy az állami költségvetés forrásokat von ki az egészségügyből ahelyett, hogy növelné azokat. Bizonyos alapvető ellátásokhoz mindenkinek hozzá kell jutnia, szegénynek, gazdagnak egyaránt.

Ha olykor megkérdeztek, mindig óvatosan, fokozatosan megvalósítandó reformokat javasoltam: olyanokat, amikor a különböző formák egymás mellett léteznek, és az emberek alkatuk, vágyaik, vérmérsékletük szerint választhatnak. Az egészségügyben például maradhattak volna az állami rendszerben, vagy köthettek volna magánbiztosítást, akár a kettőt kombinálva is. Annak a szemléletnek vagyok a híve, hogy először nézzük meg, hogyan működik egy rendszer, a reformjához úgy kezdjünk hozzá, hogy bekalkuláljuk az emberek természetét. A marxi társadalommegváltás azon bukott meg, hogy nem vette számításba az emberi természetet.

A teljes interjú a hvg.hu oldalán olvasható.