A betegek sokat várnak a diagnosztikára, ennek „eredménye" az elkésett műtét, az inoperabilis beteg és a palliatív onkológiai kezelés.
A Népszabadság szilveszteri száma címoldalán optimistának tűnő beszámoló látott napvilágot az egészségügyi várólisták „rövidítéséről". A leghosszabb várólistával rendelkező kórházak között egymilliárd forintot osztott szét a kormány, emlékeztet a Népszabadságban megjelent írásában Kupcsulik Péter egyetemi tanár.
A cikk szerint nyolcmilliárd kellene az összes várólista „eltüntetésére". Vajon a várólisták hossza ténylegesen jelzi a hazai egészségügy gondjait? Megoldaná ezeket nyolcmilliárd forint? Nem igazán, véli a szerző.
A daganatok gyógyításának elemi feltétele a korai kórismézés. Ebben a tekintetben Magyarország elmaradása riasztó. Mind a CT-, mind az MRI-készülékek száma Magyarországon egyhar-mada az európai átlagnak. Az még hagyján, hogy Görögországban ötször, illetve hétszer több a korszerű készülék, de például Szlovákiában is kétszer annyi, mint nálunk.
Mit jelent ez? Csak annyit, hogy nincs esély a daganatok korai felismerésére.
Ezekre a vizsgálatokra a betegek két-három hónapot várnak, de az egyszerű ultrahang sem érhető el egy hónapon belül. És akkor még nem esett szó az esetleg szükséges endoszkópiáról, szövettani mintavételről, leletezésről. Az eredmény az elkésett műtét, az inoperabilis beteg és a palliatív onkológiai kezelés. Az első hely az európai daganatos halálozási listán. 2013. november 21-én a Napi.hu konferenciájának onkológiai kerekasztalán az OEP 2011–2012-ben végzett felmérése alapján az onkológiai kezelésben részesült betegek túlélési eredményeit lehangolónak tartották. (Orvosok Lapja, 2013/12, 38. l.) Ez természetesen nemcsak a kemoterápia hibája – Magyarországon a legkorszerűbb kezelési protokollokat alkalmazzák –, hanem a késői kórismézésé.
Azért persze az onkológia sem áll annyira fényesen, a Semmelweis Egyetemen például nincs sugárterápiás készülék.
A másik ok az ellátás hiánya. A daganatok leghatékonyabb kezelése a sebészi ellátás. A ma-gyar egészségügy legrosszabbul finanszírozott területe a sebészet. Minden kórházban „ráfizetéses". Ez az eufemisztikus szóhasználat csak a hazai viszonyokra érvényes, határainkon túlra tekintve, nemzetközi összehasonlításban a magyar sebészet a korszerű kezelések valós árának átlagosan egyötödéért kénytelen tengődni.
Legalább ennyire fontos a tvk, azaz a teljesítményvolumen-korlát.
Ez minden kórház számára havi kiadási limitet jelent. Ez alól nem képez kivételt sem a daganatos sebészeti eset, sem a nagy intézetek speciális betegellátása. Hiába lenne képesség vagy szándék több beteg kezelésére, a rendszer ezt tiltja. Nincs igazi érdek a hatékony gyógyításra, mert a finanszírozó nem ezt honorálja, állítja a szerző.