A gyógyszerbefogadásban egyre lassúbbak vagyunk

Nehéz pontosan megmondani, mióta várnak egyes terápiák befogadásra, ugyanis az OEP honlapján található várakozási listán már sok esetben az ismételt beadás kezdete áll a várakozási idő kezdetének dátumaként. Az OEP honlapján jelenleg mindenesetre 560 nap volt a legmagasabb várakozási időintervallum – derül ki abból a közös interjúból, amelyben dr. Jakab Zoltán, az Innovatív Gyógyszergyártók Egyesületének elnöke és Némethi Erika, az egyesület ügyvezető igazgatója beszél az innovatív terápiák befogadásáról a Kórház szaklap decemberi számában.

– Milyen terápiás területeken és pontosan mennyi innovatív készítmény vár befogadásra?
Dr. Jakab Zoltán (J. Z.): Az OEP honlapja szerint 35 új hatóanyag várakozik, ezen túl 17, már támogatást élvező hatóanyag vár további indikációs köreinek befogadására.

– Összesen hány beteg vár arra Magyarországon, hogy hozzájusson ezekhez a terápiákhoz?
J. Z.: Mivel Magyarországon jellemző módon a befogadás általában egy-egy betegségcsoporton belül a betegek egy kisebb hányadára vonatkozik, ezért csak becsülni lehet ezt a számot. Valószínűleg az első évben tízezres nagyságrendű lehet azon páciensek száma, akiket az új terápiával eredményesebben lehetne kezelni.

– Hazai sajátosság az, hogy a különböző betegségben szenvedő emberek csoportján belül az érintetteknek csupán egy kisebb hányada kapja meg a támogatást az innovatív gyógyszerekre?
J. Z.: A szűkös forrásokból gazdálkodó országokban a finanszírozó limitálja az indikációs körökön belül is azoknak a betegeknek a körét, akiknél egy gyógyszert alkalmazni lehet. Nálunk meglehetősen sok területen jellemző, hogy a terápiában fokozatosságot írnak elő és az újabb és költségesebb szereket általában a betegség későbbi fázisaiban alkalmazhatják az orvosok. Ez egyrészről financiális szempontból racionális, másrészt azonban azzal is együtt jár, hogy ezekben az esetekben már kevésbé látványos eredményeket lehet elérni a terápiákkal. Mikor arról beszélünk, hogy mennyit költ az ország a gyógyszerek finanszírozására, akkor nem egyszerűen a gyógyszerek elérhetőségéről van szó, hanem arról is, hogy a betegek milyen széles körének biztosított az adott kezelés.

– A különböző orvosszakmák prominensei esetenként úgy fogalmaznak egyes terápiákkal kapcsolatban, hogy azokra nincs is szükség a betegségek korai stádiumaiban, mert olyankor még régebbi gyógyszerekkel, kevésbé súlyos mellékhatások árán is el lehet érni a kívánt eredményeket.
J. Z.: Természetes alapelv, hogy az orvosok a legbiztonságosabb, legkevesebb mellékhatással járó, de mégis hatékony terápiát alkalmazzák a betegségek kezelésében. Jó, ha valakit már ismert és kisebb költséggel járó gyógyszerrel is meg lehet gyógyítani. Azt azonban ki lehet jelenteni, hogy részben azért is behatárolt a modern gyógyszerek alkalmazása Magyarországon, mert teljesíteni kellett a gyógyszerkiadások csökkentésére vonatkozó költségvetési elvárásokat. A lakosság elöregedését tekintve nyomós érveket találhatunk arra vonatkozóan, hogy az egészségügyi kiadásoknak, és ezen belül a gyógyszerekre fordított költségeknek is növekedniük kellene ahhoz, hogy fent lehessen tartani a korábbi színvonalat.

– Vajon mikor és miként válhat látványossá az Magyarországon, ha ez nem így történik?
J. Z.: Az eredmények, a helyzetünk már most „látványos", persze negatív értelemben. Elég csak ránéznünk az európai országok várható élethossz- és halandóság adatait bemutató ábráira, és máris kijelenthetjük, hogy sürgős cselekvésre van szükség. Hogy minek köszönhető az, hogy jóval több a beteg ember, valamint nagyobb a munkaképtelen, táppénzre szoruló páciensek száma hazánkban, mint más országokban, összetett kérdés, de az, hogy egyes daganattípusok halálozási aránya nálunk gyakorlatilag kétszerese a Nyugat-Európában tapasztaltaknak, tény. Azt gondolom, hogy az egészségügyi rendszert és a finanszírozást is igazítani kellene ezekhez a szomorú sajátosságokhoz.

– Történnek-e kutatások arra vonatkozóan, hogy az innovatív készítmények mennyiben hatásosak a betegségek korai stádiumaiban?
J. Z.: Természetesen a törzskönyvezés során a szerek hatékonyságát a betegségek különböző stádiumaiban vizsgálják, és az eredmények a törzskönyvezési eljáráshoz benyújtott dokumentáció részét képezik. Az új gyógyszerek legnagyobb része európai törzskönyvvel rendelkezik, melyek a legtöbb esetben középsúlyos és súlyos állapotú betegek számára ajánlják az adott készítményt. Magyarországon ezzel szemben sok esetben az előrehaladott stádiumú betegségben szenvedő emberek számára teszik csupán lehetővé ezen készítmények igénybevételét. Néhány héttel ezelőtt zajlott a parlamentben egy meghallgatás, melyen a Hepatitis C elleni kezelések is szóba kerültek. Elhangzott, hogy míg a vizsgálatok alapján a legmodernebb terápiák 70%-os gyógyulást eredményeznek, a magyar adatok ugyanezeknél a gyógyszereknél csupán 55%-os eredményességet mutattak. Ez nem azért van, mert a gyógyszer a Kárpát-medencében kevésbé jó, hanem azért, mert az országunkban működő finanszírozási protokoll szerint kizárólag a legrosszabb állapotban lévő páciensek kapják meg az adott gyógyszert. Ebben az alcsoportban nyilvánvalóan már nem olyan eredményes a korszerű terápia, mint abban a Hepatitis C fertőzött csoportban, amely bevonásával a vizsgálatok lezajlottak.

– Melyik az a készítmény Magyarországon, amelyik legrégebben vár befogadásra és mióta?
J. Z.: Nincsenek arra vonatkozó pontos adataink, hogy a számos készítmény közül pontosan melyik várakozik a legrégebben, de az biztos, hogy számos készítmény áll több mint két éve befogadás előtt. Az ilyen adatok birtokában a tagvállalataink vannak saját készítményeikre vonatkozóan. A legtöbb gyógyszer mindenesetre egy és két év között tart a várakozási időben.

Némethi Erika (N. E.): Nehéz pontos adatot mondani ebben a kérdésben, mert az OEP honlapján található várakozási listán már sok esetben az ismételt beadás kezdete áll a várakozási idő kezdetének dátumaként. Az OEP honlapján jelenleg mindenesetre 560 nap volt a legmagasabb várakozási időintervallum.

– Ezek milyen betegségek ellen kifejlesztett készítmények?
N. E.: Bizonyos véralvadásgátló készítmények – a szájon át szedhető antikoagulánsok – pl. több mint két éve várnak befogadásra, pedig szinte minden európai országban már támogatottan férhetnek hozzá a betegek az innovatív terápiákhoz. Ezen a terápiás területen egyébként a jelenleg még széles körben orálisan alkalmazott két hatóanyag közel 60 évvel ezelőtti fejlesztés, és már valamennyi terápiás protokoll javasolja az új szerek használatát.

- Régiós összehasonlításban hogy áll Magyarország az új, innovatív terápiák befogadásának területén? Miben különbözik egy beteg korszerű terápiához jutási esélye például Romániában, vagy Szlovákiában?
J. Z.: Szlovákiában jobb a helyzet, Romániánál ugyan még jobban állunk, azonban sajnos van egy olyan trend, mely szerint, míg korábban Magyarország a régión belül az első hullám végéhez tartozott, ma már csúszunk a „lassabb országok" – Románia és Lengyelország – szintjére.
N. E.: Magyarország napjainkban Romániával, Lengyelországgal, Litvániával van azonos kategóriában. Szlovákia, Szlovénia egyértelműen a nyugat-európai állapotokhoz közelít, Csehország még inkább.

- Mennyi a valószínűsége annak, hogy ezen a helyzeten kommunikációval változtatni lehet akár az önök, akár az orvosszakmai vezetők részéről, és mennyire vannak elképzeléseik más megoldásokra – plusz források teremtésére vagy bármi egyéb ötletre, pl. betegegyesületekkel való együttműködésre vonatkozóan?
J. Z.: Amit a magyar egészségügy ennyi pénzből produkál, csodának tekinthető. Ehhez valamennyi résztvevő áldozatvállalása szükséges – hogy az egészségügy munkavállalói ilyen körülmények között dolgoznak, és hogy a szállítók is mindent megtesznek annak érdekében, hogy ezek a készítmények a magyar betegek számára is hozzáférhetőek legyenek. Azonban azt gondoljuk, hogy hosszútávon ez így nem fenntartható. Arra lenne szükség, hogy a társadalom és a gazdaságpolitikusok számára az egészségügy szereplői – az innovatív gyártók és a többi szereplő egyaránt – hatékonyabban tudják bemutatni, hogy előrébb tartunk, mint 10–20 évvel ezelőtt, és amíg az egészségügyi finanszírozás ilyen alacsony szinten áll, addig nehéz egészséges társadalmat, egészséges munkavállalókat elképzelni.
N. E.: Egyesületünk részéről egy nemrég lezajlott konferencián elmondtuk, hogy milyen fontos a páciensek részéről is az egészségtudatosság. Hihetetlen jelentőséggel bír a lakosság egészségi állapota érdekében, hogy az emberek vigyázzanak magukra, ha gondjuk adódik, már a korai tünetekkel forduljanak orvoshoz, és amennyiben terápiában részesülnek, tartsák be a kezelési javaslatokat, nem csak a gyógyszerszedésre, de szükség esetén az életmódot érintő szabályokra vonatkozóan is. Mindez jelentősen befolyásolja a terápia hatékonyságának kimenetelét. A következő három-négy évben meg fog nőni azon emberek száma, akik koruknál és/vagy egészségi állapotuknál fogva az egészségügyi ellátó rendszerbe kerülnek. Fontos, hogy ezek az emberek ne a tb forrásait felhasználva éljék túl az elkövetkező 20–30 évüket, hanem maguk is aktívak maradjanak.

– Ehhez egészen más állami, társadalmi, munkáltatói hozzáállás lenne szükséges, mint ami – az európai trenddel szemben – hazánkban ma megvalósul.
N. E.: A tényeket nehéz figyelmen kívül hagyni. Nem kizárólag az idősödő emberek, de a társadalom és a nemzetgazdaság érdeke is, hogy ezek az emberek aktívan hozzájárulhassanak az ország teljesítményéhez. Ez nem is lehetetlen, hiszen megváltoztak az életkörülmények és a lakosság átlagéletkora nőtt. A gond az, hogy az egészségben eltöltött évek száma kevésbé növekszik, pedig a cél, hogy egy hatvan éves ember ne egy megfáradt, pihenni vágyó egyén-, hanem a társadalomban egyaránt fontos szerep betöltésére képes ember legyen.

J. Z.: Hajlamosak vagyunk általánosítva azt mondani, hogy a magyar embereknek rendkívül rossz az egészségtudatossága. Ám az elmúlt években ez a kép árnyalttá vált. Több dologra gondolok. Amennyiben az egészségtudatosságot az egészségre elköltött pénz mértékében számoljuk, akkor azt láthatjuk, hogy jelentős összegről van szó. Az egészségügyön kívül az emberek sokkal több pénzt költenek az egészségükre, mint az egészségügyön belül, ezért lenne fontos, hogy a bizonyítékokon alapuló orvostudomány szolgáltatásait vonzóvá tegyük a lakosság szemében. Sok helyen hiányzik azonban a szolgáltatás megfelelő színvonala és az az attitűd, ami alapján az emberek hisznek abban, hogy itt kaphatják a legtöbbet egészségük visszaszerzése érdekében. Az alternatív terápiákhoz, különböző képesítés nélküli gyógyítókhoz fordulás arányából azt láthatjuk, hogy nem az egészségtudatosság hiánya a legnagyobb gond, hanem az, hogy a lakosság nem tudja, hová érdemes fordulnia a gyógyulás érdekében. Lenne mire építeni. Az egészségügynek is változnia kell, figyelembe kell venni a mai életstílust.

N. E.: Ki kell törnünk abból a szemléletből, mely szerint az egészségügyet betegségügyként kezeljük. A betegségre fókuszálunk, ahelyett, hogy egészségünk helyreállításának szerves részeként értékelnénk az ágazat egészét. Fontos lenne, hogy az orvosok munkája az egészség megőrzésének többi formájához is kapcsolódhasson, így megvalósítva a gyógyítás holisztikus szemléletét. Az elmúlt évek népegészségügyi programjainak biztosan lesz pozitív hozadéka, amely bizonyára a megnyert egészséges életévekben is kimutatható majd. Minél több szereplő fog össze és minél jobban tud a döntéshozói oldal a szolgáltatói oldallal együttműködni annak érdekében, hogy a megelőzés és a terápiák jól kiegészítsék egymást, annál nagyobb a valószínűsége annak, hogy a közeljövőben jobb eredményeket is tapasztalhatunk a lakosság egészségi állapotában. Mert minél több az egészséges ember, annál több pénz marad a betegek kezelésére.

A teljes interjú első és második része a Weborvos Pro portálon olvasható.