Nem is tudjuk, hogy betegek vagyunk

A kapacitás megvan az alkoholisták kezelésére itthon, de hiába, ha egyszer kevesen veszik tudomásul időben, hogy betegek. Többek közt erről is beszélt a Magyar Nemzetnek Petke Zsolt, a Nyírő Gyula Kórház addiktológiai osztályának vezetője. A pszichiáter szerint hosszú távon a józan közösségek jelentik a valódi megoldást a szerfüggők számának csökkentésében. A legnehezebb rész az alkoholbetegek bevonása a terápiába, de ha valaki eljut odáig, hogy segítséget kérjen, nem szabad elengedni
– írja az mno.hu portálja.

Mint azt a Nyírő Gyula Kórház addiktológiai osztályának vezetője kifejtette, 90 ágyas részlegükön a betegeknek körülbelül nyolcvan százaléka „piás", a maradék drog- vagy szerencsejáték-függő. Mivel „20-25 évig lehet büntetlenül inni", a legtöbb alkoholfüggőségben szenvedő páciens náluk 45-50 éves, egyedülálló és munkanélküli. Egy-két szabad hely mindig van az addiktológián. Még most, az év elején is, amikor az osztályon az ünnepek alatti kéthetes szabadságok, illetve az új év adta lendület miatt jóval nagyobb a telítettség.

A közelmúltban jelentős visszhangot keltett Zacher Gábor toxikológus kijelentése, miszerint rövid időn belül Magyarországon az alkoholisták száma elérheti az egymilliót, az érintetteknek pedig csupán töredéke kerül orvosi kezelésbe. Petke Zsolt szerint ez valóban így van, a számok azonban nem a kapacitás hiányával függenek össze. A szakember szerint a tömeges távolmaradás oka: kevesekben tudatosul időben, hogy szerfüggők. Rendszerint csak akkor, amikor elvesztették állásukat, tönkrement a kapcsolatuk, vagy az orvosi leleteik szolgáltatnak alkoholizmusukra megdönthetetlen bizonyítékot.

A pszichiáter szerint az alkoholizmus háttérbe szorításához nem több kórházi ágyra vagy gyógyszeres kezelésre van szükség, hanem józan közösségekre. Három évvel ezelőtt, amikor kinevezték osztályvezetőnek, ezen elv alapján kezdte el átalakítani a szerfüggő betegek kezelését a kórházban. Az új szemlélet a gyógyszeres helyett a közösségi alapú kezelést helyezi előtérbe, s a gyógyulás helyett a felépülésre fekteti a hangsúlyt.