Nem ostromolják a külföldi betegek a magyar kórházakat

Az állami kórházakban ritka az olyan külföldi, aki jószántából választ magyar helyszínt a gyógyulásához. A magánrendelők sem bővelkednek határon túli betegforgalomban - írja a HVG

„Bár több külföldi beteg biztosítóval is felvettük a kapcsolatot, orvosi szolgáltatásunk és infrastruktúránk is magas színvonalú, egyelőre ritkaságnak számítanak a határon túlról érkező páciensek. A forgalmunk töredékét teszik ki. Ugyanakkor a Magyarországon élő külföldiek gyakorta minket választanak" – mondta a HVG kérdésre Hartman Gábor, a Duna Medical Center magánegészségügyi központ orvos igazgatója.

Az Országos Gerincgyógyászati Központba viszont messzi földről is érkeznek páciensek olyan speciális műtéti beavatkozásokra, amelyek másutt nem érhetőek el. „Évente átlagosan 70 külföldi, daganatos beteget operálunk meg, ami nagyjából 250 millió forintos bevételt jelent. Mi nem keressük a pácienseket, a módszereinket és eredményességünket ismerő – sok esetben nálunk is tanult, dolgozott – kollégák küldik hozzánk őket a világ minden sarkából" – büszkélkedik az általa alapított intézmény nemzetközi elismertségével Varga Péter Pál főigazgató.

Különleges esetként kapott némi sajtónyilvánosságot annak az erdélyi kisfiúnak az esete, akit az Ortopédiai Klinikán operáltak meg, hogy megmenthessék a Bukarestben amputálásra ítélt lábát. Ehhez azonban, egyéb forrás híján, magyar vállalatok dobták össze a 2 millió forintos klinikai számla összegét.

Arról, hogy hány külföldi beteg vesz igénybe fizetős ellátást az állami fenntartású kórházakban vagy rendelőintézetekben, nincsenek megbízható adatai a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelőnek (NEAK). Hiszen az ilyen ügyletekhez nincs köze – az ellátás díját nem a társadalombiztosítás, hanem az ügyfél állja, a pénz pedig a szolgáltató kórházat illeti. Arról viszont pontos elszámolást kell vezetni, hogy hány külföldi vett igénybe európai egészségbiztosítási kártyával (EUkártya) „orvosilag szükséges" ellátást magyarországi tartózkodása idején.

A kártyát az Európai Gazdasági Térség (EGT) 31 tag országában, valamint Svájcban élő, érvényes egészségbiztosítási jogviszonnyal rendelkező utazók válthatják ki és használhatják fel külföldi gyógykezelésük költségének fedezésére. Az EU-kártya nem jogosít bármilyen ellátás igénybevételére. Az Európai Bizottság döntése alapján, 2004-ben bevezetett rendszer a sürgős esetek kezelését szolgálja, de nem csak egy esetleges életveszély elhárítását. A panasszal felkeresett orvos dönti el, mi számít sürgős szükségnek, de az elv általában az, hogy a páciensnek ne kelljen a betegsége miatt megszakítania külföldi útját.

Magyarországon 31 pontba szedett miniszteri rendelet határozza meg, mi tartozik a sürgős szükség körébe, a koraszüléstől az eszméletvesztésen át a fertőzések és sebek ellátásáig. A NEAK adatai szerint 2015-ben 48 ezer esetben kellett EU-kártyával rendelkező külföldit járóbeteg-szakrendelőkben vagy kórházakban ellátni, tavaly pedig 57 ezren szorultak ilyen segítségre. Az esetszámnál lényegesen gyorsabban nőtt ez idő alatt az ellátás költsége: 1,1 milliárdról 1,5 milliárd forintra.

Az itthon kifizetett összegről a NEAK számlát küld az érintett külföldi biztosítóknak, s az uniós rendeletek alapján elszámolnak egymással. Magyarország egyenlege erősen negatív: tavaly 12 milliárd forintba került a külföldön portyázó, bajba került magyar biztosítottak ellátása. A különbség nagyobb része feltehetően nem honfitársaink fokozott sérülékenységéből vagy rosszabb egészségi állapotából adódik, hanem abból, hogy minden ország olyan áron számolja el az egészségügyi szolgáltatást a külföldieknek is, mint a saját biztosítottjainak. A példa kedvéért: a kétoldali bokaröntgen Magyarországon alig 1500 forintos társadalombiztosítási térítési díja tőlünk nyugatra nem értelmezhető árkategória.

További részletek a cikkben.