Évente nyolcvanezret költünk gyógyszerre magánellátásra, csodaszerekre.
Nagyjából nyolcvanezer forintot költünk egy évben az egészségünkre, ennek is legalább felét gyógyszerekre. A másik negyvenezerből finanszírozzuk a magánorvosi vizsgálatokat, ilyen-olyan vény nélkül kapható csodaszereket, a Magyarországon kipusztíthatatlannak tűnő hálapénzt, s ebből költenénk még megelőzésre is. Már ha maradna rá – olvasható a Szoljon.hu portálján.
Csak egy kicsit kell számolni, s gyorsan kiderül, hogy egészséges ételekre, vitaminokra, testmozgásra ebből a keretből már nemigen futja. Széttárjuk hát a kezünket, s egyfajta önigazolásként vékonyodó pénztárcánkra fogjuk, hogy nem eszünk elég zöldséget és gyümölcsöt, hogy nem csak időnk, de pénzünk sincs uszodába járni, s nem hogy edzőtermi bérletet, de egy szimpla futócipőt sem tudunk kigazdálkodni
Közben persze zsíros lakomákra, napi néhány doboz cigarettára, esetleg alkoholra – tisztelet a kivételnek – hajlandóak vagyunk csillagászati összegeket költeni. Egészségünk megőrzésére egészen addig felesleges pénzkidobásnak tűnik költeni, amíg nem érezzük, hogy valami baj van. Ám amikor valami komolyabb betegséggel jelzi a szervezetünk, hogy túlzottan visszaéltünk a teherbíró képességünkkel, pánikszerűen kapkodjuk be a gyógyszereket, orvostól orvosig járunk és dugdossuk a zsebekbe a borítékokat, hátha azon vissza tudjunk vásárolni tönkretett egészségünket.
Manapság már szinte mindent megvehetünk, elveszett egészségünk azonban még mindig a ritka kivételek közé tartozik – jegyzi meg a portál.