Nem szeretné hálapénzből finanszírozni jólétüket

Jókora sor kígyózott Erlend Loe asztala előtt a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon, ahol a norvég író legújabb, Doppler hazatér – avagy a világ vége, ahogyan ismertük című művét dedikálta. A regény egy trilógia záró darabja, amelyből végre kiderül, hogy a különc főhős vajon visszatalál-e a családjához. Andreas Dopplernek az első kötetben gyűlt meg a baja a jóléti társadalommal, kivonult az erdőbe, és évekig vissza sem nézett, most azonban újra ott áll a küszöbön, és bebocsájtásra vár. Ahogy átverekedtem magam a Scolar Kiadó standjánál összegyűlt tömegen, átfutott az agyamon, a sorban állók valószínűleg nem is sejtik, hogy csupán a véletlen szerencsének köszönhetik a trilógia magyar fordítását. Egy rodoszi orvosi konferencia, egy lelkes magyar fej-nyaksebész és a végtelennek tűnő norvég esték nélkül ma talán nem is tudnánk Dopplerről – olvasható az mno.hu portálján.

Lőrincz Balázs Bendegúz nem fogadta meg a népi bölcsességet, hogy a suszter maradjon a kaptafánál. Beleszeretett Erlend Loe regényébe, s bár orvosként semmilyen írói gyakorlata nem volt, elhatározta, hogy lefordítja a könyvet. Ennek csaknem tíz éve, ma pedig már a harmadik kötetet tarthatjuk a kezünkben, amellyel egyszerre az időközben kultkönyvvé vált első kötet harmadik kiadása is napvilágot látott, annak hangoskönyv-változatával együtt, Rudolf Péter előadásában.

A bergeni klinikán dolgoztam Norvégiában, és bár a kórházban jól elboldogultam a norvég szaknyelvvel, a munkatársi sörözések alkalmával eleinte én voltam a legcsendesebb, ami pedig nem jellemző rám – fogott bele történetébe Lőrincz Balázs Bendegúz, amikor végre találtunk egy csendesebb zugot a könyvfesztivál forgatagában. – Hogy a köznapi nyelvet is elsajátítsam, elkezdtem kortárs regényeket olvasni, így akadt a kezembe Erlend Loe könyve, az akkor frissen megjelent Doppler, ami egyből magával ragadott. Úgy éreztem, ezt a regényt nekem írták. Gyorsan utánanéztem, született-e már magyar fordítás, és amikor láttam, hogy nem, megkerestem az író korábbi munkáit kiadó Scolart, hogy érdekelné-e őket a dolog. Érdekelte. Csináltam egy próbafordítást, ami után gyorsan megegyeztünk.

Egy görögországi szakmai konferencia nélkül azonban nem lett volna szükség a nyelvtanfolyamként használt kortárs irodalomra sem. Lőrincz Balázs Bendegúz a kétezres évek közepén egyszer Rodoszon tartott előadást, amit egy Norvégiában dolgozó svéd fül-orr-gégész professzor is végighallgatott, majd felajánlott neki egy állást a bergeni klinikán. Az egyetlen kikötése az volt, hogy néhány hónap alatt tanulja meg a nyelvet. – Ez nem okozott különösebb gondot, hiszen a norvég nagyon világos, átlátható, könnyen elsajátítható nyelv, különösen ha az ember már beszél németül.

Norvégiában szigorúan kötött a munkaidő, délután négykor mindenki elindul haza, és mivel az év felében rövidek a nappalok és nagyon hosszúak az éjszakák, jól jött valami elfoglaltság. Fiatal szakorvosként, akkor még gyerek nélkül rengeteg ideje maradt a fordításra, hamar el is készült vele. Az első rész sikere után – több kritika is kiemelte a kiváló magyar fordítást – pedig egyértelmű volt, hogy belefog a második Doppler-regénybe is, amelyet nem sokkal később adtak ki Norvégiában.

További részletek a portálon olvashatók!