Nem szűnt meg teljesen a bérnővéri rendszer, de szigorodtak a feltételek

A klasszikus bérnővéri rendszerben az intézmények egészségügyi szolgáltatókkal (többnyire kft.-kel) szerződnek. Ezek a szolgáltatók szakvégzettséggel rendelkező egészségügyi dolgozókat alkalmaznak, akiket kiközvetítenek azokba a kórházakba, szakrendelőkbe, ahol szükség van a munkájukra. Ebben a modellben a bérnővérek a szolgáltató cégekkel szerződnek, a cégek pedig a kórházakkal, méghozzá úgy, hogy kizárólag személyi jellegű egészségügyi szolgáltatást nyújtanak. A külsős egészségügyi dolgozók ideiglenes foglalkoztatásának másik módja a munkaerő-kölcsönzés. Ez esetben általános (tehát nem kifejezetten egészségügyi portfóliójú) munkaerő-közvetítő cégekkel szerződnek az egészségügyi szakdolgozók, akiket ezek a vállalkozások közvetítenek ki a kórházakba – magyarázta a 24.hu-nak Soós Adrianna, a Független Egészségügyi Szakszervezet (FESZ) vezetője.

Az előbbi, a klasszikusnak nevezhető bérnővéri rendszer korlátozott keretek között ugyan, de most is működik, tehát nem szűnt meg január 1-jével. Noha a kormány eredetileg be akarta szüntetni, az év elején életbe lépő rendelet csak szűkítéseket tartalmaz, például azt, hogy egy héten összesen 12 órát dolgozhat az adott egészségügyi intézményben a bérnővér (és a bérorvos).

A Belügyminisztérium szándéka az, hogy elsősorban főállásúak dolgozzanak a kórházakban, mert ők azok, akik pontos helyismerettel rendelkeznek, tudják, mi hol van, milyen eszközök vannak, azok hogyan működnek, és ismerik az orvosokat. Vagyis főállású ápolókkal nagyobb a betegbiztonság. Ahhoz azonban, hogy a kormány szándékai teljesüljenek, és csak főállásában, vagyis az egészségügyi jogviszony keretei között dolgozzanak a szakdolgozók a kórházakban, több feltételnek is teljesülnie kell Soós Adrianna szerint.

Ezekről a teljes cikkben olvashat