Nem tudnak mit kezdeni az egészségüggyel

Szomorú volt a hagyaték, az kétségtelen, de már a fülkeforradalom előtti napokban világossá vált, nem a Fidesz lesz az, aki megoldja a magyar egészségügy problémáit. Még úgysem, hogy a kedvező nemzetközi gazdasági helyzetnek köszönhetően a költségvetésből nagyobb összeget tudtak a szektorra fordítani az Orbán-kormányok, mint a megelőző kabinetek - olvasható az alfahir.hu weboldalon.

Nagy nap volt 2010. március 12-e, ugyanis ezen a napon mutatták be a Fidesz 95 oldalas választási programját (igen, akkoriban még bajlódtak ilyennel), Nemzeti ügyek politikája címmel. Orbán Viktor értékelése szerint a dokumentum öt alapértéken nyugszik, úgymint munka, otthon, család, egészség és rend (jól emlékeznek, ez az a bizonyos két hét alatt rend lesz sztori).

A választási programot hat egységre osztották: ...Pesti Imre jegyezte az "Itt az idő, hogy megmentsük az egészségügyet!" című fejezetet (a korabeli "Itt az idő!" választási szlogennek megfelelően). A várakozás azonban csalódásba fordult át. Az egészségügy megmentését célzó rész nem csak a legrövidebb volt, alig hét oldalon foglalkoztak a témával, de annak is a nagy része általánosságokból és a szocialista-liberális kormányokra való visszamutogatásból állt.

Igaz, a program megírása pillanatában legalább volt Magyarországnak egészségügyi minisztere, Székely Tamás személyében, a fülkeforradalom győzelme után az ágazat képviselete, megmentése államtitkári szintre süllyedt. "Bizakodással tölt el az a tudat, hogy mi magyarok nagy lehetőség előtt állunk, hiszen jóformán mindenki egyet akar Magyarországon: változást" - Orbán Viktor ezen gondolatával kezdődik a Nemzeti ügyek politikája. S ebben valóban nem tévedett, történelmi lehetőség és felhatalmazás előtt állt a Fidesz, és persze érkezett a változás is, hiszen létrejött a Nemzeti Együttműködés Rendszere (NER), azonban az egészségügyben elmaradtak a rendszerszintű beavatkozások. Pedig Orbán Viktor néhány bekezdéssel lejjebb még arra figyelmeztetett, hogy "az összeomlás szélére került az egészségügyi rendszer".

Molnár Lajos, Kóka János, Horváth Ágnes; 2006. június 9-e és 2008. április 30-a között ezek a szabaddemokrata (SZDSZ) politikusok irányították a magyar egészségügyet, pontosabban kísérletezgettek azzal. Azt mindenképpen elérték, hogy egy ország gyűlölje meg a reform, a kórházi széf, a vizitdíj, illetve a kórházi napidíj kifejezéseket, sőt az utóbbi kettő eltörléséről még népszavaztunk is 2008. március 9-én (2010-ben ez az élmény még élénken élt a közbeszédben, viszont bármilyen fájó kimondani egy évtizeddel a félresikerült reformot követően, az SZDSZ volt az utolsó politikai erő, amelynek volt bátorsága hozzányúlni az ágazathoz, és rendszerszintű változásokban gondolkodni, azóta csak rövidtávú, tüneti kezelés, mondhatni egy passzív reform zajlik, amely végső soron csak szépen lassan elrohasztja az ágazatot.)

A Gyurcsány-kormány politikai ügyetlenkedése tehát azt eredményezte, hogy a Fidesz már nem mert foglalkozni nyíltan az egészségügy liberalizációjával, magánosításával, aminek persze a következménye az lett, hogy 2018-ra kialakult egy rendezetlen, szabályozatlan második egészségügy, amely elszipkázza a humánerőforrást az állami szektorból. Egyébként ma már furcsa belegondolni, de a 2010-es kormányváltás előtt Magyarország a GDP 8,9 százalékát költötte egészségügyre (igaz ez nagyjából 1 százalékkal így is elmaradt a szomszédainktól), míg mondjuk 2016-ban ez az arány 7,6 százalék volt (ez meg főleg).

További részletek az alfahir.hu weboldalon.