Nekem az idegrendszeremet támadta meg a vírus. Egyszerűen nem ismertem magamra.
Nem mentem sehova, betartottam az ajánlásokat. Rendszeresen kezet mostam, fertőtlenítettem, tartottam a távolságot, és a maszkot is rendszeresen hordtam. Mivel elváltunk, a nagylányommal élek együtt, ő is teljes mértékben figyelt magára és másokra is. Biztonságban éreztük magunkat. Neki, és mint kiderült, a családban mindenkinek voltak megfázásos tünetei. Mi legalábbis ennek hittük, nem vettük komolyan az apró jeleket. Nagylányomnak csak a torka fájt egy kicsit, és semmi más nem volt. Pont ettől alattomos ez a betegség, hogy akár szimptómák nélkül is lehetünk betegek és fertőzőek - mesélt betegségéről egy Covidon átesett beteg a duol.hu-nak.
Szilveszter napján már egyedül voltam otthon. Ekkor elkezdtem köhögni. Semmi más, nem volt komoly. Másodikán átjött az egyik barátom hozzám. Ekkor még köhögtem, de már jelentkezett a gyengeség is. A szokásosnál előbb fáradtam el. Orrfolyás, kis láz, semmi komoly, gondoltam. Mivel nem múltak a tünetek, felhívtam az ügyeletet, ahol ACC-t javasoltak. Kérdezték, hogy elment-e a szaglásom, íz-érzékelésem, de nem volt semmi ilyesmi. Azt javasolták, hogy figyeljem magam, és ha bármi változna, hívjam őket. Nem hagyott nyugodni a gondolat, hogy covidos lehetek, ezért negyedikén felhívtam a mentőket, hogy szeretnék teszteltetni. Bevittek a Dél-Pesti Kórházba, vért vettek, készítettek egy tüdőröntgent, és este kaptam egy zárót, hogy a tüdőm rendben van, de elkaptam a koronavírust. Bár hazaengedtek, de csak hajnali négykor tudott elvinni a mentő. Hajnali egy órakor elkezdtem nagyon köhögni... A folytatás a cikkben