Nem volt "első hullám" a járványtani meghatározások szerint

Az állami egészségügy további központosításának lehetősége tűnik ki abból a kérdőívből, amelyet július második felében küldtek ki több mint 140 ezer egészségügyi dolgozónak. Az erősen sugalmazó kérdések között az is szerepel, hogy az orvosoknak és az ápolóknak a jövőben választaniuk kell a magán- és az állami szolgáltatók között, nem dolgozhatnak mindkét rendszerben. A kérdőívről és a COVID-helyzetről Svéd Tamást, a Magyar Orvosi Kamara (MOK) titkárát kérdezte a 168 Óra online.

Mit gondol a Magyar Orvosi Kamara vezetése erről a felmérésről?

Végre mutatkozik szándék arra, hogy az eddigi status quót megbontsuk, s az egészségügyben megkezdődjön valamilyen átalakítás, fejlesztés. Ezt örömmel nyugtázzuk. Az is pozitívum, hogy a korszerűsítést nem úgy kezdik, hogy egy agytröszt irányításával átnyúlnak a fejünk felett. A kamara is kifejthette álláspontját, és most megkérdezik az egészségügyi dolgozókat is. Ugyanakkor a magánellátásban dolgozók véleményére nem voltak kíváncsiak, pedig a várható változások őket is érintik majd. Ráadásul a kérdőíveket éppen a nyári szabadságolások idején küldték ki, és a rövid határidő miatt az állami rendszerben sem tud mindenki válaszolni. Szeretném viszont eloszlatni azt a félreértést, hogy a Magyar Orvosi Kamarának is van köze ehhez a kérdőívhez, minthogy szerepel benne néhány olyan téma is, amelyet a kamara is érintett különböző tanulmányaiban. A mi szervezetünket az Emmi nem vonta be a felmérés elkészítésébe, nem is tudtunk a létezéséről, amíg az több változatban meg nem jelent, és az államtitkárságtól kérésre sem kaptuk meg a kérdőíveket.

Mindenki testre szabott kérdőívet kap?

Ezt nem állítom. Kérésünkre Pintér miniszter úr hozzánk négy változatot juttatott el. Van olyan, amelyet a szakdolgozóknak küldtek ki, egy másik verzióra az alapellátásból kértek választ. Ebben az esetben szerencsétlenül egy kalap alá vették a fogorvosokat, a háziorvosokat és a gyermekorvosokat, bár ezeknek a szakmáknak eltérő a helyzetük, mások a gondjaik. Készült egy változat a szakellátásban és a kórházakban dolgozóknak, akik szintén más körülmények között dolgoznak, és mindezektől némiképpen különböző kérdőívet juttattak el a kórházi vezetőknek.

A kérdéseket tehát a különböző csoportok kompetenciaszintjéhez igazították?

Nem. Az igazság az, hogy ezek az ívek a szükségesnél sokkal kevésbé térnek el egymástól. Van három-négy, csak az adott csoportnak címzett kérdés, a többi az összes változatban lényegében azonos. Ennek következtében az eredmény is nehezen súlyozható, vagy éppen kiegyensúlyozatlan lesz. Vegyük csak azt a kérdést, hogy „Ön szerint az igazgatás központosításával várható-e a kórházak anyagi helyzetének javulása?”. Erre választ várnak mind a 141 ezer címzettől, a betegápolóktól az igazgatókig. Nem tudjuk, kinek a véleménye milyen súllyal esik majd latba. Szakdolgozóból természetesen több van, mint igazgatóból, és bár nagyra becsülöm orvosi diplomával vagy igazgatási tapasztalattal nem rendelkező kollégáinkat, a számukra átlátható információforrások alapján nem biztos, hogy tőlük minden kérdésre megalapozott válasz várható? Kétlem például, hogy igazi rálátásuk van arra, milyen informatikai fejlesztésekre lenne szükség az e-receptek tökéletesítése érdekében. Pedig ezt is mindenkitől megkérdezik.

Több elemző is megállapította, hogy a kérdések többsége erősen sugalmazó, tehát – akárcsak a nemzeti konzultáció esetében – olyan válaszok várhatók, amilyeneket a kérdések megfogalmazója hallani szeretne.

Kétségtelen, hogy sok esetben egyértelmű a válasz. Valószínűtlen például, hogy bárki úgy vélné, nincs szükség „az ellátás színvonalát javító szakfelügyeleti és minőség-ellenőrző rendszer további fejlesztésére”. A kérdés értelmében ráadásul eddig is fejlődött az ellenőrző rendszer, de ez eltér az igazságtól.  Természetesen örömmel üdvözöljük, hogy a minőségbiztosítás megerősítésének igénye végre egyáltalán megjelent. Ám aki a kérdőjeles mondatot megfogalmazta, vélhetően inkább hivatkozási alapot keresett egy új irány kijelölésére, és nem a kollégák véleménye érdekelte.

...

A lehetséges második hullámról a szakértők azt mondják: veszélyesebbnek bizonyulhat, mint amilyen az első volt.

Ha lesz második hullám, az biztosan veszélyesebb lesz. A járványtanban szokásos meghatározások szerint ugyanis első hullám Magyarországon szinte nem volt. Az esetszám a korai intézkedések hatására és némi szerencsével – nemzetközi összehasonlításban – mindvégig alacsony maradt. A tömeges megbetegedések szakasza elmaradt, ami persze semmit sem enyhít az így is áldozatul esettek és a családjuk tragédiáján. Most kétségtelenül felkészültebbek vagyunk, mint tavasszal. Már tisztáztuk, hogy (bőven) van elég lélegeztetőgép. Sokkal jobban állunk felkészített kórházi ágyakkal, oxigénkiállásokkal, erre a célra felkészített pavilonokkal is. Ugyanakkor a rendszer nagy részét még nem próbáltuk ki élesben, bizonyos betegutakat nem járattunk be. Szerintem továbbra is kulcskérdés, hogy milyen lesz az ellátók informáltsága, feltételezve, hogy védő- és egyéb eszközök megfelelő mennyiségben és minőségben állnak majd rendelkezésre.

A teljes interjú a 168 Óra portálján olvasható.