Nepáli magyar orvos: fizetős és gyenge az állami ellátórendszer

Nepálban nincs társadalombiztosítás, az állami egészségügyi ellátórendszer csak mutatóban működik és az is fizetős, a szakember kevés. Aki van, az többnyire magánkórházban dolgozik, világszínvonalú ellátást nyújtva. Feltéve, ha marad a beteg, ugyanis a család dönti el, hogy igénybe veszik-e a terápiát vagy hazaviszik a pácienst - mondta a növekedés.hu-nak Paudel Klára magyar származású szakorvos, aki két évtizede praktizál az ázsiai országban. Izgalmas beszélgetés egy olyan gyógyítóval, akinek a nepáli származású férje a kollégája, ráadásul kórházalapító szakember.

...

Hogyan tekintettek a „jövevényre”, elfogadták?

Ezzel kezdetben sem volt probléma. Egy külföldről érkezett orvos voltam és vagyok, aki Nepálban dolgozik és egy helyi, szintén orvos a férje. Szeretetet és nyitottságot és sok-sok érdeklődést tapasztalok most is. Itt ez a kérdés nem túl bonyolult.

Itthon tapasztalható némi megkülönböztetés, amikor idejön egy külföldi és elveszi a munkalehetőséget…

Itt nem fordul elő. Sőt, mesélnem kell magamról és Magyarországról. Fel sem merül soha, hogy bárkitől státuszt foglalnék a kórházban. Amikor a kétezres évek első felében megérkeztünk ide, nagy volt az orvoshiány, ráadásul az állomány zömét idősek alkották. Elsőnek a férjem érkezett, nem csupán a fiatal kora, hanem a tudása miatt is várakozással fogadták.

Pokhara húsz évvel ezelőtti 200 ezer lakosára jó, ha 5-6 belgyógyász jutott. Mára az állomány szerencsére megtízszereződött. Szerénytelenség nélkül mondhatom, ahogy megérkezett a férjem, máris népszerű lett.

Ma tehát több az orvos, de miként változik a betegszám?

Pár évtizede a nepáliak bizony egészségesebbek voltak. Egészségromlást figyelhetünk meg, főleg a városban élőknél. Lassan itt is ugyanaz a tendencia, mint máshol: mozgáshiány, virtuális valóság, mobilnyomkodás. Ez persze rengeteg szövődménnyel jár, nem beszélve az egészségtelenebb táplálkozásról, a túlzott fehérliszt-fogyasztásról. Húsz éve egy pékség sem volt errefelé, most minden sarkon van.

Persze a kenyeret, a kekszeket, a süteményeket majszolják az emberek. Nem véletlen, hogy itt is felütötte fejét az elhízás, a cukorbetegség, a magas vérnyomás. Kijelenthető, hogy Nepált is bekebelezte a nyugati civilizációs népbetegség.

Mit mutat a statisztika?

Nálunk nincs tűpontos statisztikai adat, mivel ebben az országban nincs kiterjedt anyakönyvezés, így a halálozási ráta sem ismert, csupán az egészségügyi tanulmányokra, a több évtizedes tapasztalatomra hagyatkozom.

Az egészségügyi ellátórendszer miként épül fel?

A legtöbb orvos nagyvárosban dolgozik, tehát a már említett hiány nem mindenütt szűnt meg. Bizonyítja ezt, hogy a szakorvosok körülbelül 75 százaléka a fővárosban, Katmanduban tevékenykedik. A fővároson kívüli területekre kevés orvos marad, ráadásul sok a pályakezdő, csupán alapszintű ellátást biztosító szakember.

A falvakban se orvos, se nővér nincs. Jó, ha egészségügyi segéd akad. Az állami ellátás nem ingyenes. Van ugyan a nagyvárosban állami kórház olcsóbb ellátással, de nyilvánvaló, hogy egy darab intézményben képtelenség ellátni a betegeket. Ezzel szemben 20-30 privát kórház van Pokharában. Ám nem úgy kell elképzelni, mint Magyarországon.

Hogyan működik, miben más?

Fizetős, de mégsem drága. Egy szakorvosi konzultáció 500-800 rúpia (1500-2000 forint) a magán ellátásban.

És az államiban ugyanez?

100 rúpia (körülbelül 250 forint) tehát ne gigászi összeget képeljünk el. De mint mondtam, nem lesz szabad orvos, vagy ha van is, igen leterhelt és "megtalálni" is nehéz.

További részletek a cikkben.