Népbetegség a meddőség, mégis tabuként kezeljük

Már az Egészségügyi Világszervezet adatai alapján is a XXI. század ­népbetegsége a meddőség. Az okok és a kezelési módok azonban kevesek számára ismertek. Makay Zsuzsannával, a KSH Népességtudományi Kutatóintézetének vezetőjével, Pongráczné Győri Boglárka evangélikus lelkésszel, Vesztergom Dórával, a Humánreprodukciós Igazgatóság vezetőjével, Forgács Vincével, a Forgács Intézet igazgatójával és Kopa Zsolttal, a Semmelweis Egyetem Andrológiai Centrumának vezetőjével beszélgettek a Magyar Nemzet Lugas kerekasztalánál a számokról – és ami mögöttük van.

Lugas: Annak ellenére, hogy népbetegségről beszélünk, mégis tabutémának számít a meddőség. Hogy lehetne ezt feloldani?

Pongráczné Győri Boglárka: Fontos, hogy a párok átfogó vizsgálattal feltérképezzék az esetleges problémáikat. Mivel az előző nemzedékek kis számban találkoztak hasonló eljárásokkal, így a mesterséges megtermékenyítés nem épült be a köztudatba. Ráadásul a meddőség egyfajta pecsétjével, amivel nehéz szembesülni. Egy spermavizsgálat rossz eredménye is kihat a párokra. Mivel mi nyíltan beszéltünk a saját történetünkről, sokan fordultak hozzánk emiatt, mert nem tudtak saját környezetükben másokkal beszélni.

Kopa Zsolt: A diagnózis valóban frusztráló. A férfi nemzőképesség-zavaroknak egy kódjuk van a nyilvántartásban. Az ambuláns lapon a kód megnevezését rendre átírjuk, hogy meddő kapcsolat, gyermekigény vagy csökkent nemzőképesség szerepeljen, és ne férfimeddőség.

A meddő kapcsolatokban csökken a libidó, szexuális zavarok alakulnak ki, károsodhat a párkapcsolat, pedig általában harminc–negyven év közötti, erejük teljében lévő, panaszmentes férfiakról beszélünk. A nemzőképesség-zavar és annak kivizsgálása, kezelése „gyászreakciót” vált ki a betegekben, amelynek leküzdéséhez sokszor pszichológusra van szükségük.

Forgács Vince: Egyesek szerint a meddőség nem betegség, a WHO szerint viszont igen. Én úgy gondolom, hogy ez az élettel összeegyeztethetetlen betegség. Nem annak az életével, aki nem tud teherbe esni, hanem annak az életével, aki nem tud megszületni.

Lugas: A kezelések állami tulajdonba vétele után számos negatív kritika látott napvilágot. Mi a véleményük, valóban rosszabb a magyar ellátás, mint a külföldi?

Pongráczné Győri Boglárka: Csak szuperlatívuszokban tudok az orvosainkról beszélni, hiába változott az intézet, ugyanazzal a csapattal mentek tovább és csinálták végig a beültetéseinket. A személyi feltételekben nem volt különbség magán- és állami ellátás között.

Forgács Vince: A pácienseink szerint még jobbak is vagyunk, mint régen. Viszont érzek egyfajta rossz irányú változást, mivel a páciensek „Google doktor összes műveit” elolvasva olyan vizsgálatokat is követelnek, amelyeknek orvosi javallata nincs. Nem érzik a súlyát annak, hogy az állam jóvoltából öt térítésmentesen kezelt ciklust vehetnek igénybe. Az megjelent a sajtóban, hogy rosszabbak az eredmények, mint 2016–17-ben. Ám 2020-tól ingyenes lett a kezelés, így mindenki jelentkezett a programba, olyanok is, akik korábban már nem akarták vagy nem tudták annak terheit vállalni. Így romlottak az eredményességi adatok, és emelkedett a beteglétszám. Utánanéztem a saját beteganyagunkban, és 2021-ben nálunk 25 százalék volt az élveszülés aránya.

Vesztergom Dóra: Csak tulajdonosváltás történt, strukturális változás nem, a humán erőforrás soraiból gyakorlatilag nem volt elvándorlás. Valóban voltak olyan lombikintézetek, amelyeket nem vásárolt meg az állam, azonban az ott dolgozó szakemberek többsége állami tulajdonú intézetekben folytatta munkáját. Bízom abban, hogy most a magyarországi meddőségi ellátórendszer a változás küszöbén áll.

Lugas: Milyen fejlesztésekről, jövőbeli tervekről tudnak beszámolni?

Vesztergom Dóra: Az állami tulajdonba vételt követően az asszisztált reprodukciós kezelésekből befolyó nyereséget az intézetek eszközfejlesztésre fordíthatták. Öt intézetben egymilliárd forintos eszközfejlesztés történt, és továbbiak várhatóak. A négy egyetemi centrumból három teljesen megújult, most fogják átadni a pécsi és a szegedi lombikintézetet. Többen kérnek külföldön orvosi segítséget, de remélem, vissza tudjuk nyerni bizalmukat az intézetek eredményességének mérésével. Itthon is szeretnénk megteremteni a külföldön elérhető lehetőségeket. Az eredményes kezelések érdekében orvosok, embriológusok és szakdolgozók magas színvonalú képzésére, az ellátás hozzáférésénének bővítésére van szükség, továbbá fontos a betegelégedettség javítása, amelyet célzott nevelési programok és mentálhigiénés gondozás is segíthetnek.