Nevelőszülők csak főállásban?

Üzenetértékűnek nevezte nemrégiben Soltész Miklós szociális államtitkár azt a kormányzati döntést, miszerint 2014. január 1-jétől a nevelőszülők foglalkoztatotti jogviszonyba kerülnek. Mint mondta: ezzel a döntéssel szeretnék a társadalmi megbecsültségét is erősíteni a „0–24 órában, hétfőtől vasárnapig" tartó hivatásnak. Kérdés, mit tartalmaz még a kormányzati üzenet? – olvasható a nol.hu portálján.

Úgy tudjuk: egy javaslat szerint a nevelőszülők a rájuk bízott gyermekek gondozása mellett más munkát nem végezhetnének. Ez jól jönne annak a mintegy 3000 nevelőszülőnek, akinek semmilyen foglalkoztatási jogviszonya nincsen, ám komoly érvágás lenne annak a több mint 2000 nevelőszülőnek, aki most dolgozik. Ők minden bizonnyal meggondolnák, hogy a szerény apanázsért cserébe továbbra is vállalják-e a nevelőszülőséget, vagy inkább megtartják munkahelyüket. Úgy tudjuk: a nevelőszülőknek egységesen a minimálbér 25 százaléka járna „tiszteletdíjként" egy gyermek gondozása után.

Megkérdeztük: nem volna-e jobb megadni a lehetőséget, hogy aki tud és szeretne, az dolgozhasson a nevelőszülőség mellett is, mint teszi azt sok más szülő? Az Emberi Erőforrások Minisztériuma szerint azonban a nevelőszülőség nem hasonlítható össze a saját gyermek nevelésével – elsősorban a gyermekkel eltöltött időtartam, a szülő-gyermek kapcsolat, a gyermekek egymás közötti kapcsolata miatt. Az új egységes foglalkoztatási jogviszony bevezetésével kapcsolatban közölték: még további jogalkotói munkára van szükség. Amennyiben a fent említett elképzelés lép életbe, az nem feltétlenül szolgálná a gyerekek érdekeit. Abban tenné érdekeltté a nevelőszülőket, hogy minél több gyermek gondozását vállalják, hiszen más jövedelmi forrás hiányában csak a gyerekek után járó pénzre számíthatnának.

A KSH adatai szerint az egy-két gyermeket nevelők köre közel harmadával csökkent az elmúlt 20 év alatt, a három-négy gyermeket nevelők száma viszont megháromszorozódott, az öt vagy több gyermekről gondoskodóké pedig megkétszereződött. Ennek legfőbb oka, hogy míg a nevelőszülők száma évek óta változatlanul ötezer körül mozog, addig az állami gondoskodásban élő gyermekek aránya jelentősen megugrott. Az 1997-es gyermekvédelmi törvény módosítása óta viszont fő cél, hogy az állami gondoskodásban élő gyermekek minél inkább családszerű közegben nevelkedjenek: ezért kezdtek el a 200-300 fős nevelőotthonok helyett kis létszámú lakásotthonokat kialakítani, és igyekeztek minél több gyermeket nevelőszülőknél elhelyezni (ezt megelőzően a nevelőszülői elhelyezést csak férőhelyhiány esetén engedélyezték).

Az 1970-es évek 28%-os arányáról 1997-re 40%-ra sikerült feltornázni a nevelőszülőknél élők arányát, a jelenleg az állami gondoskodásban lévő 18 300 kiskorú gyermeknek pedig már több mint a 60%-a nevelőszülőnél él.

Jövő januártól viszont a 12 év alattiak már egyáltalán nem kerülhetnek gyermekotthonba, csak nevelőszülőhöz. Mivel azonban évente úgy 2200 új 12 éven aluli gyermek kerül be a rendszerbe, elhelyezésükhöz a tárca számításai szerint 450–550 új nevelőszülőre volna szükség. Ahhoz pedig, hogy a csaknem 2400, jelenleg is az otthonokban élő 12 éven aluli gyermeket is ki lehessen helyezni 2016 decemberéig, újabb 500–600 nevelőszülőre volna szükség. Ezért is indította el nemrég zárult országos nevelőszülő-toborzó kampányát a tárca az Állami Gondoskodásban Élő és Veszélyeztetett Fiatalok Támogatásáért Alapítvánnyal (ÁGOTA) karöltve.