Nincs drágább az üres medencénél

A Budapest–Belgrád közlekedési tengely mentén működő fürdőhelyek összehangolt stratégiájáról rendeztek konferenciát Szegeden, a SZAB-székházban, magyarok és szerbek részvételével, uniós támogatással – írja a Délmagyarország Napilap híre nyomán a delmagyar.hu portálja.

Számolni kell azzal, hogy Szerbiában a következő években új fürdőket építenek, az uniós csatlakozással pedig a határok is „ellégiesednek" – nyilatkozta Kovács Zoltán egyetemi tanár. A termálvíz nem áll meg a határnál, ugyanaz a kincs ott is megvan a föld alatt. Ha azonban ők ugyanazzal a stratégiával kezdenek el fejleszteni, mint ahogy mi tettük, egy már beszűkült piacot kell tovább osztani. 20–30 kilométeren könnyen el lehet szipkázni egymás elől a turistákat – tette hozzá Kovács Zoltán.

A 90-es években nem volt tudatos fürdőfejlesztés Magyarországon, vaktában építkeztünk, egyes, főleg dunántúli települések kizárólag ebben láttak kitörési lehetőséget – mondta a projektmenedzser. Csak az utóbbi években figyeltek oda a fejlesztési irányokra abban a bűvös 30 kilométer sugarú körben. Például, noha Makó, Szeged és Mórahalom közel van egymáshoz, a megyeszékhelynek nem egy fürdő a kitörési pontja, a másik két város pedig szerencsésen osztozott a szerb és a román vendégeken.

Beszélni kell egymással, ennyire egyszerű a dolog: szolgáltatások, árak összehangolásáról például. Nem árkartellre gondolok: de ha például a szerb oldalon fürdőket kezdenek el építeni, és továbbra is olcsón adják a belépőket, akkor magyar rendszámú autókkal lesz tele a parkoló. Ez nem lehet cél. Ha viszont tudnak egymás terveiről, meggondolják, hogy csúszdát vagy fedett medencét építsenek-e a jövőben. Amennyiben a fürdők klaszterbe szerveződnek, és egyik a másikról is informálja az embereket, akkor nem elvesznek egymástól, hanem hoznak turistát.