Nincs két rendszerre elég egészségügyi dolgozó

Az állami- és magánegészségügyi ellátásban is elengedhetetlen a szakmai felügyelet és minőségbiztosítás, mert a beteg mindkét rendszerben beteg - fejtette ki a Portfolio-nak adott interjújában Ficzere Andrea. A Magyar Kórházszövetség elnökhelyettese hangsúlyozta: nincs egyszerre két (állami és magán) rendszerre elég egészségügyi dolgozó, sokan elhagyták az egészségügyi pályát, míg mások külföldön vállaltak szakmai munkát, és az itthon maradt orvosok nagy része az állami munkahelye mellett több, akár 3-4 helyen is magánrendel, ezért szabályozott átjárásra lenne szükség a számukra. A magyar egészségügy átalakításáról szólva kifejtette: a kiegészítő egészségbiztosításokra egyre nagyobb az igény mind a biztosítók, mind a betegek részéről. Az évtizedeken keresztül fizetett járulékot ugyanis egyre többen szeretnék felhasználni a magánszektorban.

Ahhoz, hogy a magánkórházak OTH engedélyt kapjanak a működésükhöz, állami kórházi háttérrel kell rendelkezniük. Mivel a legnagyobb magánellátó intézményeknek mi vagyunk a háttérkórháza (az Uzsoki utcai kórház), s hozzánk küldik a problémás, vagy valamely okból a magánintézményben nem ellátható betegeket, egyre növekszik az osztály forgalma - így a magyar betegek száma is. Jelenleg ott tartunk, hogy kapacitást kellene ahhoz bővítenünk, hogy a VIP osztályra érkező betegeknek ne kelljen várakozniuk az elektív beavatkozásokra.

Nem arról van szó, hogy pénzért mindent és azonnal lehet, hanem a ránk szabott volumenkorlát miatt szabaddá vált kapacitásainkat (ágyak, műtők, eszközök, dolgozói rendelkezésre állás) tesszük elérhetővé a fizetőképes betegek számára. Amit pedig leginkább szeretnék kiemelni: a kórházban végzett magán és állami ellátás - mind folyamatában, mint térben - teljesen elkülönül egymástól. A kivizsgálás, a beavatkozás és a rehabilitáció / utánkövetés is elkülönülten folyik. (...)

Említette korábban, hogy a magán- és állami ellátásban is ugyanazok az emberek dolgoznak. Akkor most már az a valós probléma, hogy - a kivándorlás ütemének növekedésének megállásával - a magánszektor szívja el az orvosokat, szakképzett személyzetet?

A látszat lehet ez, de a valóság ettől összetettebb. Nagyon kevés szakma engedheti meg magának ugyanis azt, hogy teljes mértékben eltolódjon a magánellátás irányába. Ha valaki csak a magánellátásban dolgozik, és nincs kapcsolata az állami ellátó rendszerrel, egy idő után nem érik azok az impulzusok, amelyek mentén fejlődni tud. Ráadásul a magánszektor általában nem fedi le az adott szakma teljes spektrumát, így az orvosnak szűkül a tevékenységi köre, egyre kevéssé látja át szakmája minden területét. Emiatt inkább az a megszokott, hogy az orvos, vagy szakdolgozó főállása az állami szektorban van, és a keresetét kiegészítendő vállal munkát a magánszektorban is. Hosszú távon azonban ez nem lehet működőképes, hiszen a kollégák kimerülnek a dupla terheléstől, illetve egyik helyen sem fognak 100%-os teljesítményt nyújtani.

Ami a legfontosabb: nincs két rendszerre elég egészségügyi dolgozó! A Semmelweis Egyetem egy korábbi kutatása arra is rávilágított, hogy az orvosok nagy része az állami munkahelye mellett több, akár 3-4 helyen is magánrendel. Elképzelhető az űzöttségük, megterhelésük, valamint állami rendszerbeli jelenlétük mértéke is. Mindenképpen szükség van a jól kitalált és szabályozott átjárásra a két rendszer között, és ezt a dolgozókra, valamint a betegekre egyaránt értem. A kiegészítő biztosítások bevezetése mellett meg kell teremteni a szakmai, jogi és minőségbiztosítási felügyeletet abból a célból, hogy a munkafolyamatok is megfelelőek legyenek, és a betegek is teljes biztonságban érezzék magukat.

Megoldást jelenthet erre a problémára a szabad foglalkozású orvosok intézményének alkalmazása, amit Kásler Miklós EMMI miniszter javasol?

Persze. Viszont azzal a kitétellel, hogy minden orvosnak és szakdolgozónak, dolgozzon akár az állami, akár a magánszektorban, ugyanolyan rendszeres képzési és továbbtanulási kötelezettséget kell előírni. A teljes interjú elérhető itt