Iskolásoknak és óvodásoknak meséli el történetét a szegedi Farkas László.
Előadásának célja, hogy a diákok megtudják: hogyan lehet feldolgozni, ha az ember kerekes székbe kényszerül, mit lehet, és mit nem szabad csinálnia. Csongrád megye iskoláiban és óvodáiban mesél a kerekes székbe kényszerült emberek mindennapjairól a szegedi Farkas László. A 40 éves férfiról többször írtunk: Lacira egy kétmázsás vascső zuhant munkahelyén 2007-ben, mellkastól lefelé lebénult. A férfi A Mozgáskorlátozottak Csongrád Megyei Egyesületénél dolgozik „révészként", aki a frissen sérült embereknek segít elmagyarázni, hogyan zajlik majd ezután a mindennapjuk, átvezeti őket megváltozott életükbe – írja a Délmagyarország Napilap cikke nyomán a delmagyar.hu portálja.
Öt-hat vidéki iskolában komplett esélynapokat tartottunk, amolyan érzékenyítő órákat. Ez azt jelenti, hogy nemcsak én, hanem siketek, vakok és gyengén látók is mesélnek mindennapjaikról a gyerekeknek, akik az iskolában kialakított akadálypályákon maguk is megtapasztalhatják ezeket az élethelyzeteket. Sok óvodába és iskolába csak magam megyek: elmondom a sztorimat, aztán kérdezhetnek a gyerekeke. Nincs tabutéma – húzta alá Farkas László.
Az előadások célja, hogy a diákok megtudják, hogyan lehet feldolgozni egy ilyen helyzetet, mit lehet, és mit nem szabad csinálni, ha az ember kerekes székbe kényszerül. Döbbenten hallgatták lányok és fiúk, amikor Laci arról számolt be, hogy már öt éve játszik a budapesti Wildboars Kerekesszékes Rögbicsapatban, és hogy átalakított autójával kilométer-százezreket vezetett már le a balesete után.