Köszönik szépen, nem kérnek még a passzív nyugdíjas évekből. Gyakran mellőzöttek, pedig többféle szempontból is értékesek.
A mai, úgynevezett változókorban lévők nők korosztálya nagyjából 1957 és 1970 között született. A háborús időszakokat rendre általános népességnövekedés követi – így volt ez a II. világháború után is. Ráadásul a Ratkó-korszak hatásai még nem ültek el. Ennek a generációnak már a szocializmus jobb korszaka jutott: viszonylagos jólétben élhettek, és ők voltak az első lázadók is. Részesei lehettek egy rendszerváltásnak, majd egy jelentős technológiai fellendülésnek. Az ötvenes nő, aki elsősorban a munkájára fókuszál, és egzisztenciálisan is jobb a helyzete, mint elődeié, a maradék szabadidejét színesebben szeretné eltölteni, mint ahogyan azt a saját szüleitől látta. Siker, önmegvalósítás és anyagi jólét motiválja, fogyasztásában fontos az élmény, írja a hvg.hu.
Ami a biológiai időhöz való viszonyukat illeti, az ötvenes nőknél szociológusok kétféle trendet figyeltek meg. Ismert az „örök fiatalok” trendje, amelynek uralkodó értéke a fiatalság. Aki ezt vallja, az küzd az idő múlása ellen, és erre hajlandó sokat áldozni is. A másik irányvonal ennek az ellenkezője, a „vállald a korod” gondolat mentén él: elfogadja a természet törvényeit, ugyanakkor már megvan a lehetősége arra, hogy ne legyen azok játékszere. Az öregedéssel járó kellemetlen tüneteket nem tűri, hanem igyekszik csökkenteni. Ide kapcsolódik a testtudatosság: ez az a generáció, amelyben erős az egészséges életmód iránti érdeklődés és elkötelezettség. Ők a jövő szeniorjai, egy rendkívül fontos korosztály, hiszen Magyarországon már a lakosság több mint 12 százaléka ide tartozik.