Nyílt napot tartottak a győri SBO-n is

Nem azt mondjuk, hogy hozzánk ne jöjjenek, ha valóban baj van, mert igenis arra való a sürgősségi. Mi csak több empátiát kérünk - leginkább beteg és beteg között. Mert lehet, a másiknak még jobban fáj. Nyílt mondatok ezek, mint ahogy az a kettő is, amit a legkevésbé szeretnek hallani a sürgősségin, mégis rendre elhangzik: „Nem ezért fizetem a tb-t!" Illetve: „Nem érek rá hétköznap orvoshoz menni."

Nem a(z egészséges) látogatók száma a kezdeményezés sikerének mérőfoka, hanem a cikk elején említett mondatok. Mert a sürgősségi (SBO) ellátás Magyarországon még mindig gyerekcipőben jár, s így számos gyermekbetegségen nem esett át - írta a győri Petz- kórház SBO-jának nyílt napjáról a kisalföld.hu.

Sokszor lassabb a betegforgalom, feszültebb a légkör, kevesebb a kimondott szó, mint kellene. S ezért mindkét oldal felelős. A világnap jó alkalom, hogy a győri Petz-kórház SBO-jának osztályvezető főorvosa, dr. Geiszlinger Beatrix és osztályvezető ápolója, Schlett Péter arról beszéljen, amiről a hétköznapi ellátás során nem nagyon van idő. Ilyen az empátia, amely mindenhol kellene hogy működjön, de sokszor akadozik.

A főorvos harminc-negyven százalékos munkaerőhiányról beszél, az osztályvezető ápoló számszerűsíti: tizenöt betöltetlen állás van jelenleg, tizenöt ember munkáját azok végzik, akikkel talán önök is találkoztak. Azért a feltételes mód, mert ezen az osztályon valóban nagy a fluktuáció: hat-hét év – ennyiben határozták meg azt az idő, amit az emberi tűréshatár bír. A tíz a maximum.

Összesen 45–50 főállású és további 30–35 részmunkaidős ápoló, szakápoló, segédápoló dolgozik itt. Egy idő után sokan elmennek tehát; orvosok, ápolók egyaránt. Akik jönnek, nemegyszer legfeljebb a sorozatokban láttak „valódi" sürgősségi osztályt és vészhelyzetet. Mást kapnak a valóságban.

A Petzben áprilisban volt hat éve, hogy a sürgősségi osztály megépült és megnyílt. Mindkét szakember állítja, az ellátás jobb lett, s bár két kezükön meg tudják számolni, hány olyan kolléga van, aki a kezdetektől bírta/bírja ezt az életet, mégis tanultak a mindennapokból és hatnak a tapasztalatok.