Nyugdíj vagy munka? Emberi sorsok az egészségügyben

A kettős juttatás tilalma alóli mentesség és talán az ellátás zökkenőmentessége a tét. Akár 6500 munkavállalót is veszíthet az ágazat. Az eseményeket az egészségügyben dolgozók is figyelemmel kísérik – olvasható a kemma.hu portálján.

A Komárom-Esztergom megyei Szent Borbála Kórház baleseti ambulanciáján százötven beteg is megfordul egy napon. Nagy itt a sürgés-forgás. Az itt dolgozók többsége összeszokott csapatként teszi a dolgát, ami a sürgősségi ellátás területén nem kis előny. Egyikük, Hédai Lajosné egy híján ötven éve dolgozik az egészségügyben. Mint mondta, 1985-től egészen 2012. augusztusáig osztályvezető főnővérként tette a dolgát, és ha a „nővérhiány" miatt éppen úgy hozta a sors, beállt ápolónőnek is. Közben 2007-től öregségi nyugdíjas lett, de azóta is folyamatos a munkaviszonya.

Hat éve dolgozom nyugdíjasként és a visszajelzések alapján szükség is van a munkámra, hiszen állandó nővérhiánnyal küzdünk. A traumatológiai ambulancián pedig én vagyok az egyetlen műtősnő. A fizetésem és a nyugdíjam majdnem ugyanannyi, ezért a logika azt diktálná, hogy a nyugdíjat válasszam. Csakhogy van ennek a kockának egy érzelmi oldala is. Szeretnék még dolgozni – vallja be.

Az elmúlt öt évtizedben rengeteg beteg, sérült embernek tudtam segíteni a gyógyulásban, ami jó érzéssel tölt el. Tulajdonképpen ez az önmegvalósító jó érzés tart még most is munkában, és ezért szeretnék a továbbiakban is dolgozni. Hogy amíg erővel bírom, hasznosíthassam azt a sok tapasztalatot és ismeretet, amit a pályám során megszereztem – indokolja a döntését.

Négy emelettel feljebb, a Sebészet és Érsebészeti Osztályon hasonló, ám mégis más cipőben jár Baki Károlyné osztályvezető-helyettes főnővér. Negyven éve dolgozik az egészségügyben, ebből huszonegyet töltött betegágyak mellett és határozottan állítja, nem égett ki, hiszen éppen azért választotta ezt a szakmát, mert ebben leli örömét. Ötvenhét éves vagyok és érzem, hogy fizikailag bőven bírom még a munkát. Sőt, jobban bírom, hiszen már nincs kicsi gyerekem. Negyven éve minden munkanapon felkelek és jövök be a Szent Borbála Kórházba. Most egyik napról a másikra otthon kellene maradnom? A különbség a fizetésem és a nyugdíjam között elenyésző, mindenki értetlenül nézné, ha nem a nyugdíjat választanám – teszi hozzá.