Nyugdíjas számháború

Nemcsak a továbbfoglalkoztatás feltételei bizonytalanok, de tisztázatlan az is, hogy végül is hányan esnek ki a betegellátásból. Az orvosi kamara elnöke szerint botrányos volt az ügymenet, s a kormány nincs tisztában a kialakult helyzet súlyával. Az biztos: egyetlen orvos vagy ápoló távozását is megérzi a betegellátás – írja a Népszava – online.

Akkor visszakérdezek: hogyan lett 1906 – reagált Éger István lapunk megkeresésére, hogy tudja-e, miként lett az idén a kényszernyugdíj szabályokban érintett 6500 egészségügyi dolgozóból a szaktárca hivatalos közlésében csupán 3036. A Magyar Orvosi Kamara (MOK) elnöke a közvéleményhez hasonlóan kiszolgáltatott a kormányzat által közölt adatoknak, így fordulhat elő, hogy – mint fogalmazott – folyamatosan milliárdokat és emberek ezreit keresgéli a hivatalos közlések nyomán.

A március végéig az Emberi Erőforrások Minisztériumához (EMMI) beérkezett 1906 továbbfoglalkoztatási kérelemből – a szakmai előterjesztés elfogadásával – 1848 esetben a kormányzat is támogatta a továbbfoglalkoztatást – közölte a minap az egészségügyi államtitkárság, mely az áprilisi adatok alapján korábban azt állította: a kérdés 3036 dolgozót érint. Azonban a helyzet nem ilyen egyértelmű, hiszen a lapnak korábban maga Szócska Miklós egészségügyi államtitkár nyilatkozott arról, hogy idén összesen 6500 egészségben dolgozó érintett a szabályok által. S noha azóta annyiban változott a helyzet, hogy a járóbeteg-szakellátók mégsem kerültek állami kézbe, de a kórházak vállalkozási formáinak egységesítésével újabb 18 ezer orvos és ápoló került a vonatkozó törvény és kormányrendelet hatálya alá, ami annyit tesz, hogy 6500-nál is több érintettről lehet szó.

Mint ismert, tavaly a parlament elfogadta, hogy az állami szférában dolgozók – a közalkalmazotti, közszolgálati jogviszonyban állók, továbbá a bírák, az ügyészek és a fegyveres szervezetek tagjai – ez év közepétől nem kaphatnak nyugdíjat és fizetést is egyszerre. Noha korábban felmerült, a rendelkezés alól végül egyetlen ágazat sem kapott mentességet, annak ellenére, hogy az egészségügyi államtitkárság egyenesen azt közölte: ennek hatására összeomolhat a betegellátás. Ágazati felmentés hiányában a nyugdíjban lévő, valamint az e jogosultságra még idén számító orvosoknak, ápolóknak, tanároknak, tanítóknak is választaniuk kellett – február 9-ig – az öregségi ellátás és a munkabér között, pontosabban kérelmezniük kellett továbbfoglalkoztatásukat – emlékeztet a portál.

Márciusban még azt állította a szaktárca, hogy „addigi" adataik szerint 2716 dolgozó kérelmezte a továbbfoglalkoztatását. Így valóban meglepő, a hetekkel később bejelentett 1906-os adat, még ha el is fogadjuk, hogy a többlet azt jelzi: a fennmaradó 810 esetben a munkáltató kérte a kiesők státuszának fenntartását, azaz új embereket vennének fel a nyugdíjba vonulók pótlására. Csakhogy a szaktárca arról nem adott tájékoztatást, e kérelmekből mennyit támogatott a kabinet, s mennyit utasított el – hívta fel a figyelmet Éger István.

A MOK elnöke kaotikusnak, sőt, botrányosnak tartja az ügymenetet, s azt, hogy a már említett bizonytalanságokon felül az érintettek mind a mai napig nem kaptak semmiféle tájékoztatást. Ennyire semmibe venni olyanokat, akiket ahelyett, hogy a saját állásukért való kuncsorgásra kényszerítettek, arra kellett volna kérni, hogy maradjanak ebben a düledező, roskadozó rendszerben, egész egyszerűen elfogadhatatlan – fogalmazott Éger, hozzátéve: tapasztalatai szerint a kabinet eljárása sokakat eltántorított a továbbfoglalkoztatási szándéktól, hiszen az "amúgy is elkeseredett, kiégett orvoskart mindez pofonként érte.

Ma sem ismertek pontosan a feltételek, és bizonytalan, hogy hogyan számítják majd a nyugdíjakat, csak szóbeli ígéret van a kompenzációk összegére, s azok nyugdíjemeléssel arányos növelésére is. Ráadásul a továbbfoglalkoztatásra engedélyt kapott dolgozók csak „részesülhetnek" a jövedelem-kiegészítésben, melynek a „maximális nettó mértéke" a munkáltató döntésétől függ, az intézményvezetőket mindössze az köti, hogy a kieső ellátás összegét nem haladhatja meg az adóköteles kompenzációé – húzta alá Éger, aki nincs meggyőződve arról, hogy a kormány tisztában van a kialakult helyzet súlyával, azaz, hogy mit jelent a betegellátás számára ez a nyugdíjszabály, s vélhetően nem értik azt sem, hogy nem tudunk lemondani ezekről az emberekről, a pótolhatatlan szakértelemről.