A képzők áldozatos munkájukkal, szakmai hozzáértésükkel képesek megváltoztatni a látássérült emberek életét, lehetővé tenni számukra az önálló életet.
A vakvezető kutyák képzése több évtizedes múltra tekint vissza Magyarországon. Sokáig csak állami feladat volt, de 2006-ban öten megalapították a Baráthegyi Vakvezető Kutya Iskola Alapítványt, ahol nagyon komoly szakmai munka indult el - írja a Népszava online kiadása.
A kutyusok egy-másfél éves korukban kerülnek be kiképzésbe, ekkor indul a speciális oktatásuk. Aki nem lesz tenyészkutya, azt egyéves koráig ivartalanítják, csípő-, könyök-, szemszűrésen megy át, illetve viselkedésteszten – csak teljesen egészséges kutyusból válhat vakvezető. A kiképzők ekkor hazaviszik a kutyákat, egyszerre maximum hármat oktatnak. „Nagyon erős elvonó ingerek mellett is tudnia kell rám figyelnie, velem együttműködnie mindenféle szituációban. Ha ezek mennek, utána kezdjük el tanítani a vakvezető hivatást. Megtanulja a kutya a speciális jelzéseket, hogyan mutasson lépcsőt, egy fellépőt, hogyan kell egy zebrát megtalálni, objektumokat keresni, például buszmegállót mutatni, ülőhelyet keresni a járműveken. Apportot is tanítunk nekik, hogy ha a gazdi leejt mondjuk egy kulcscsomót, azt kézbe adja neki. Amikor úgy érezzük, hogy mindent megtanult, akkor a kiképzőjével készül egy vizsgafilm. Ebből tudunk tanulni is, ha valami még nem tökéletes.
Ha ez a vizsga sikerül, akkor összehozzuk a gazdijelölttel. Ha mindkét oldalról megvan a szimpátia, működik a kémia, akkor elkezdjük a közös gyakorlást, amit átadó folyamatnak nevezünk. Ennek során rengeteg mindent oktatunk a jogi ismeretektől az ápolásig, hogyan veszi észre, ha beteg a kutya, de persze a lényeg, hogy megtanulnak közösen önállóan közlekedni. A folyamatot egy közlekedésbiztonsági vizsga zárja, amit jogszabály ír elő” – vezet végig a folyamaton Emese.
További részletek a nepszava.hu cikkében.