Obezitás gyógyszeres kezelése: nem a kilók lefaragása a cél

Az obezitást gyógyszeresen ugyanúgy kell kezelni, mint bármely más krónikus betegséget. A gyógyszeres terápia tartós életmódváltás nélkül nem lehet sikeres, ugyanakkor a páciens folyamatos gondozást igényel, e nélkül nehéz sikerre vinni a kezelést, írja a PharmaOnline.

Míg korábban az elhízást csupán számos krónikus betegség rizikófaktorként tartották számon, mára már az együttesen jelentkező szívelégtelenség, krónikus vesebetegség (CKD) és a T2DM közös, indító kockázati tényezőjeként tekintenek a zsigeri elhízásra. A definitív kórképek összekapcsolódása nyomán néhány évvel ezelőtt új betegségként azonosították a szív-vese metabolikus szindrómát (kardiovascular-kidney-metabolic syndrome – CKM-szindróma). A ma már rendelkezésre álló, különböző hatásmechanizmusú gyógyszeres terápiák egyszerre képesek csökkenteni a kardiovaszkuláris és a krónikus vesebetegség, valamint a szívelégtelenség kockázatát.

Az obezitás a teljes társadalmat és klinikumot átfedi, nincs olyan orvosi szakterület, ahol ne jelenne meg, mint rizikófaktor. A komplex, progresszív kórképet kóros zsírfelhalmozódás jellemezi, világszerte 1 milliárd embert érint és járványszerűen terjed. A magyar populáción belül mintegy 34 százalék az elhízottak aránya, 2,7 millióan élnek 30-as BMI felett, minden negyedik magyar elhízott. Míg az arab államokban vagy a közel-keleten a nők körében gyakoribb a túlsúly, idehaza a kövér férfiak vannak többen. Az életkor előre haladtával az obezek aránya szignifikánsan növekszik, de a hazai helyzetet súlyosbítja, hogy a gyermekek egyharmada már 11 éves korára túlsúlyos vagy elhízott itthon. 

Az obezitás során a szervezetben felhalmozódó zsírszövetek mediátorai krónikus gyulladást tartanak fenn, ám míg a subcután elzsírosodás alacsonyabb, a zsigeri szervekre is kiterjedő már magas kockázati tényezőként jelentkezik.

A BMI emelkedésével párhuzamosan számos betegség kockázata is megnő. Az elhízottaknak 50 százalékkal nagyobb az esélye a cerebrovaszkuláris betegségek kialakulására, és 87 százalékkal magasabb a szívelégtelenség rizikója. Igazolták az obezitás szerepét 13 daganatos betegség esetében is: a hasűri daganatok megjelenését 60 százalékban az elhízásnak tulajdonítják. 30 feletti BMI esetén meredeken emelkedik a halálozás kockázata, átlagosan 5,6 évvel rövidül meg az élettartam. Míg egy normál BMI-vel rendelkező egyén 80 százalékos eséllyel éri meg a 70 éves életkort, addig a 30 feletti tartományba tartozóknál ez az arány már csak 60 százalék.

Nincs orvosszakmailag preferált diétás módszer, és csupán életmódváltással mindössze a betegek 5 százaléka képes tartósan csökkenteni a testsúlyát. A gyógyszeres kezelések célja azonban nem az évek során felhalmozódott plusz kilók lefaragása, hanem az életmódváltás implementálása a mindennapokba, és a remisszió megtartása.

A teljes információ a cikkben.