Ólmos víz: több mint 18 ezer lakás lehet érintett

Az 1945 előtt épített lakóházak lakóit érintheti a probléma, ami szerint az elöregedett vezetékhálózatokban magasabb ólomtartalmú ivóvízre bukkanhatunk. A heol.hu megkérdezte az Észak-magyarországi Regionális Vízművek ZRt.-t (Érv Zrt.) a Heves Megyei Vízmű ZRt.-t és kormányhivatalt is, milyen a víz minősége szűkebb hazánkban, van-e okunk aggódni.

– Akkreditált laboratóriumainkban a hatósági előírásoknak megfelelően folyamatos, ütemezett mintavétellel monitorozzuk a hálózatba táplált víz minőségét. Ellenőrzéseink mérési adatait rendszeresen elküldjük az érintett ellenőrző szerveknek – írta a ÉRV. Zrt. Közlik továbbá, hogy a szolgáltatók a vízmérőig felelősek az ivóvíz minőségéért, a belső hálózatot a fogyasztó köteles karbantartani és gondozni. Az ÉRV. Zrt. szolgáltatási területén jellemzően nincsenek ólomvezetékek. A régebbi építésű ingatlanok belső hálózatában azonban előfordulhatnak olyan elöregedett vezetékszakaszok, melyek a vízminőség szempontból gondot jelenthetnek. Ezt erősítette meg a kormányhivatal is, tájékoztatásuk szerint a csapvíz esetleges ólom tartalmának fő forrásai azok az épületeken belüli belső vízhálózatok ólomcsövei, melyek a régen épült lakások belső ivóvíz-hálózatában helyenként akár még ma is megtalálhatók.

A Heves Megyei Vízmű hasonló álláspontot képvisel. Kérdésünkre azt válaszolják, szolgáltatási területükön elhanyagolható az ólomvezetékek előfordulása.

– Utcai gerincvezeték egyáltalán nem, házi bekötővezeték is csak nagyon kis számban fordul elő – hangsúlyozzák. – A korrekt tájékoztatás érdekében: amikor a víz ólomtartalmáról beszélünk, külön kell választani a szolgáltatási ponton átadott vízben lévő ólomkoncentrációt, a régi, ólomcsővel szerelt belső hálózaton mért vizsgálati eredménytől. Tapasztalataink azt mutatják, hogy az 50-80 éve épült ólomvezetékek belső falán hosszú évtizedek alatt kialakult belső vízkőréteg szinte kizárja, hogy az ólom vízzel érintkezzen