Olyan kórházat szeretnék, ahová ha kell, szívesen jönnek a betegek

Dr. Szilágyi Örs július 15. napjától - talán hazánkban a legfiatalabbként- a Dunaújvárosi Szent Pantaleon Kórház - Rendelőintézet főigazgatója. A terveiről, az elképzeléseiről kérdezte őt a duol.hu.

- MBA-képzésre jártam még rezidens koromban. Elég drága képzés volt, s bizony csak családi támogatással tudtam kifizetni a tandíjat. Kérdezték is az évfolyamtársaim, hogy minek ez nekem, talán kórházigazgató akarok lenni? Én akkor megmosolyogtam őket, magam sem hittem, hogy ez ilyen hamar valósággá fog válni. Sokáig hobbiként jelent meg az életemben a szervezés- és vezetéstudomány, csak később tudatosult bennem, hogy az egészségügynek is van egy olyan része, ahol szükség van vezetési ismeretekre. Egy idő után pedig már tudatosan haladtam ebbe az irányba. Arra a felismerésre jutottam, hogyha orvosként dolgozom, akkor van egy felső határa annak, hány embernek a sorsára tudok jó esetben pozitív hatással lenni. Ellenben, hogyha magát a rendszert próbálom a jó cél érdekében irányítani, akkor azzal közvetve ugyan, de több embernek tudok jót tenni.

- Ehhez az elképzeléshez azért kellett egy támogató közeg is. Ezt Dunaújvárosban kapta meg?

- Ilyen szempontból nagyon nagy szerencsém volt. Nem sokkal azután, hogy a dunaújvárosi kórházba kerültem, Jobbágy főigazgató úr és dr. Mészáros Lajos támogatásával kipróbálhattam és megmérettettem magam stratégiai igazgatóként.

- Ez azért érdekes, mert a kórház azért egy rendkívül hierarchikus és tradíciókra épülő szervezet, ahol az egy-egy beosztásban töltött időnek is szerepe van az előrelépésekhez. Hogyan tudta ezt megvalósítani?

- Úgy vélem, hogy jókor voltam jó helyen. Ha mondjuk három évvel ezelőtt meg kellett volna jósolnom, hogy ez így lehetséges, lehet-e, nem adtam volna rá túl sok esélyt. 2021 végén azzal fordultam Jobbágy Lajos főorvos úrhoz, hogy szeretném fejleszteni a tudásom, és szeretnék egészségügyi menedzsernek tanulni. Ő ezt az elképzelésemet készségesen támogatta. A tanulmányaim befejeztével viszonylag egyenes volt már az út, de ehhez az kellett, hogy jókor legyek jó helyen.

További részletek a teljes interjúban