Olykor a leépülésben kell segítenünk

Magyarországon közel egymillió alkoholista él, de a kormánynak nincs alkoholstratégiája. A drogstratégiai pedig távol áll a valóságtól – mondja az egri szenvedélybetegeket segítő RÉV-központ Jószolgálat-díjjal kitüntetett vezetője, Kohári Szilvia, akivel a Népszava készített interjút.

Év végén lehet, hogy új állást kell keresnie? A kormány szerint tizenegy hónap múlva nem lesz egyetlen drogos sem az országban.

Mindenki tudja, hogy ez igen messze áll a valóságtól, azok is, akik magát ezt a legújabb drogstratégiát megalkották 2013-ban. Amikor erre az ellentmondásra az utóbbi időben több szakmai konferencián is rákérdeztünk, az volt a válasz, hogy a valós helyzet ma még nem ez, de ez lenne a kívánatos. A statisztikai adatok Magyarországon és világviszonylatban is azt mutatják, hogy a droghasználat folyamatosan növekszik, s egyre újabb és újabb szerek jelennek meg a piacon.

Régebben az alkohol volt a legelterjedtebb függőségi forma. A drog mára felzárkózott mellé?

Fej-fej mellett haladnak, de azért az alkoholfüggőséget egyelőre nem tudja semmi „überelni”. Egymillió alkoholistával számolunk, plusz az ezekben a családokban felnövő gyerekekkel, akik veszélyeztettek, s nagyobb eséllyel később őket is megérinti valamilyen függő működés: ahogyan szenvedélybeteg párt választanak, a traumáikat feldogozzák, megtanulnak inni vagy éppenséggel egyáltalán nem inni. Magyarországnak máig nincs alkoholstratégiája, s talán nem kell magyarázni a háttérben rejlő okokat: az alkohol jövedéki termék, komoly bevételt jelent, komoly érdekek húzódnak a mögött, hogy az alkoholfogyasztásban rejlő társadalmi veszélyforrást ne kezeljék a kellő módon.

Min múlik, hogy valaki függővé válik-e vagy sem?

Talán úgy lehet a legegyszerűbben, szakzsargonok nélkül elmagyarázni, hogy az ember az élete során egy csomó traumát szenved el, ütődnek rajta lukak, amiknek a fájdalmát és sebeit egyszer csak nem tudja már másképp elviselni, minthogy elkezdi valamivel „betömködni” azokat. Hogy mennyi ilyen sebe van, az nagyon nagyban múlik az ő családján, a közösségein, a személyiségén, az érzékenységén. Ez meghatározza azt is, hogy mennyiben tud majd később a felépülésén dolgozni: Leépülni és visszaépülni is egy személyiségfüggő folyamat.

A RÉV a felépülésben segít?

Furcsán fog hangozni, de néha a leépülésben is segítünk. Egy „rendes” szenvedélybeteg, ha nem érkezik meg a mélypontjához, nem „csapódik bele a földbe”, akkor valószínűleg nem fog tudni felépülni. Ezért tartjuk fontosnak, hogy ne csak az adott függővel, hanem a hozzátartozókkal is dolgozzunk, s mindent megteszünk azért, hogy egy magát még jól érző szenvedélybeteg, aki nem akar változtatni, annak a családja értse meg, hogyan tudják őt nem támogatni a függőségben. Egy normál szülő – és belátom, hogy ez egyfajta agyrém – biztosan nem küldené el önszántából otthonról a súlyosan drogos vagy gyógyszerfüggő gyerekét, még akkor sem, ha az elmúlt már 18 éves. De egy ilyen gyereket nem feltétlenül kell otthon tartani a családban, ugyanis akkor abban támogatják, hogy ő bátran használhat szereket, mert van hol kialudnia magát, kimossák a ruháját, összetakarítják utána a gányt, enni kap, nota bene, van honnét továbbra is kilopni a pénzt újabb szerekre. Ilyenkor mindent megteszünk azért, hogy a család megértse a függő működés mechanizmusát és azt, hogy ez egy újabb lelki beszéddel nem fog megváltozni. Csakis akkor, ha a gyerek rádöbben, mi mindent veszíthet el. Továbbiak a teljes cikkben

(Fotó: jószolgálatidíj.hu/Huszti István / Index.hu)