Önként, önzetlenül segítenek a kórházban

Nem számít az életkor, a nem, a tapasztalat, elengedhetetlen viszont az empátia, az alázat és a kötelességtudat. Helyt állni a munkahelyen, a családban – Némethné Ludnay Zsuzsanna önkéntes segítő szerint ez kevés a létünk igazolására. Nyolc éve dolgozik a Markhot Ferenc Kórházban önkéntesként, s egy ideje koordinátorként is segíti azokat, akik hasonlóan gondolkodnak, mint ő – írja a Heves Megyei Hírlap – online.

Sokan bizonyosan úgy gondolják, nagy-nagy önzetlenség kell ahhoz, hogy valaki a saját idejét áldozza számára idegen betegek segítésére. Biztosan van ebben is igazság, de aki megtapasztalja, mit adhat a segítőnek ez a tevékenység, hamar rájön, hogy sokkal többet lehet itt kapni, mint amennyit valaha is adhatunk a sokszor végstádiumban lévő betegeknek. Ez elmondhatatlan.

A Markhot Ferenc Kórházban általában 30-35 önkéntes segítő dolgozik a belgyógyászaton, a rehabilitáción, a kardiológián, vagy éppen a hospice osztályon. Hetente egy napon három-öt órát töltenek az osztályokon, és segítenek a betegeknek olyan dolgokban, amiben egy hozzátartozó is segítene, ha ott tudna lenni – emeli ki a lap.

A legtöbb önkéntes jelentkező nő, főként a friss nyugdíjasok jelentkeznek, de akadnak azért fiatalabbak is, néha férfiak is. Munkanélküliek is keresik őket, hogy ha már kenyérkereső foglalkozást nem találnak, legalább hasznosnak szeretnék érezni magukat. Ők azért hamar elmaradnak – teszi hozzá Zsuzsanna.

De van, aki marad – folytatja Zsuzsanna -, és segít. Elvégzi azokat az egészségügyi szaktudást nem igénylő teendőket, amire egy ápolónak nem marad már ideje, mivel annyira leterhelt. Fiatalok választják még ezt, akik gyakorlatot szeretnének szerezni. Nem számít az életkor, a nem, a tapasztalat, elengedhetetlen viszont az empátia, az alázat és a kötelességtudat – húzza alá az önkéntes segítő és koordinátor.